Századok – 2015
2015 / 3. szám - KRÓNIKA - Papp Csilla: "A történetírás-antropológiai perspektívái: 1914 Európában"
800 KRONIKA cipációt is meggyorsította. A nők aktivizálódása az iskoláztatás és a munka szférájában magával hozta a nők professzionalizálódását is, s bár a társadalom eleinte idegenkedéssel fogadta a jelenséget, a statisztikai adatok a fokozatos térhódítást bizonyítják. A megváltozott társadalmi helyzet magánéletre gyakorolt hatása is megfigyelhető. A háborús szükséghelyzetből adódó kényszeremancipációs attitűdökből azonban a háborút követően kevés bizonyult tartósnak. A szekció utolsó előadását Lajtai László az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának tudományos munkatársa tartotta A régi magyar tankönyvek etnikai sztereotípiái címmel, melyben az 1918 előtt a történeti Magyarországon használt magyar nyelvű történelem-tankönyveket vizsgálta. Elemezte a tankönyvcímekben megjelenő, Magyarországra vonatkozó megnevezéseket, beszélt a tankönyvek narratívájában megfigyelhető sajátos ciklikus elvről, majd példákon keresztül illusztrálta a magyar etnikum és a nemzetiségek viszonyának tankönyvbeli megjelenését. Az első magyar tankönyv, az 1770-es években készült Hármas kis tükör megjelenésétől, mely a felvilágosodás és a reformkor legfontosabb alapfokú tankönyve volt, az 1880-as évekig a nemzetiségeket a tankönyvek a 10. századig a Kárpát-medencében élő népek utódainak tekintették. A 19. század utolsó két dekádjától kezdve viszont az oktatási segédanyagokban a nemzetiségeket már a magyar honfoglalás után betelepülő elemként mutatják be. Ekkortól válik hangsúlyossá a magyar etnikum számarányának növekedése és a nemzetiségek asszimilálódási folyamata, a nemzetiségi politikai mozgalmak létét pedig a bécsi kamarillapolitikával és az alulinformált néptömegek manipulálásával magyarázzák az érintett tankönyvek. A századforduló szerzői kiemelten foglalkoznak a magyarság és a nemzetiségek együttélésének szükséges voltával, külön hangsúlyozva a magyarság szupremáciáját és civilizatórikus küldetését. A konferencia harmadik szekciójának első előadója Vasile Puqcaq, a kolozsvári Babe§-Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok Karának egyetemi tanára személyesen nem volt jelen; előadását rövidítve felolvasták, melynek címe Kőzép-Európa és a nemzetközi hatalmi rendszer átrendeződése 1914-ben volt. A historiográfiai bevezető és az egyes alapfogalmak megmagyarázása után az előadás kitért a Habsburg-birodalom és Közép-Európa, illetve Németország és Közép-Európa 19-20. századi viszonyrendszerére, s bemutatta a két nagyhatalom belső problémáit a tárgyalt időszakban. Hangsúlyozta, hogy az európai politikában sokáig kulcsfontosságú szerepet játszott a hatalmi egyensúly fenntartása, amely az első világháború végéig az Osztrák-Magyar Monarchia fennmaradását is jelentette, majd vázolta, hogy világháborút lezáró békeszerződések milyen biztonságpolitikai elvek alapján szervezik újjá a térséget. Zárásként röviden ismertette a két világháború közötti időszak nagypolitikai problémáit és a nemzetközi hatalmi rendszer átrendeződését, kiszélesedését. Vörös Boldizsár a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa előadásában az első világháborús gyermekjátékokkal foglalkozott, vizsgálatában egyszerre megjelenítve a játékot, mint tárgyi eszközt és mint társas foglalkozást. Legfontosabb forrásbázisául az 1914-1915 közötti budapesti oktatási intézmények beszámolói szolgáltak, melyeken keresztül bemutatta, hogy a korszakban miként vál-
