Századok – 2015
2015 / 3. szám - KRÓNIKA - Horn Ildikó: R. Várkonyi Ágnes (1928. II. 9. - 2014. XII. 13.)
KRÓNIKA 789 Ennek ellenére végül egy részletes, a romantikus kuruc felfogás hibáit és káros következményeit is bemutató kritikai elemzés és mélyreható bírálat készült el (Thaly Kálmán és történetírása), amellyel Várkonyi Ágnes a kandidátusi fokozatot is megszerezte 1961-ben. Historiográfiai kutatásai során fedezte fel, hogy létezett a 19. századi magyar történetírásnak egy, a romantikusok által háttérbe szorított, nemzetközi színvonalú irányzata is, és a következő évtizedben erre a vonulatra, a pozitivista történetírókra irányult figyelme. Elemezte munkáikat, feltárta kéziratos műveiket és szerteágazó levelezésüket. Eredményeit A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban című két kötetes művében foglalta össze 1973-ban, amelyre akadémiai doktori címet, akadémiai díjat, kedvező külföldi kritikát és amerikai ösztöndíj ajánlatot kapott, utóbbi elfogadását azonban nem engedélyezték. A mű 3. kötete félkészen kéziratban maradt, de a historiográfia Várkonyi Ágnest élete végéig foglalkoztatta; tanulmányaiban, előadásaiban értékelte Ipolyi Arnold, Szalay László, Nagy Iván és mások munkásságát, Angyal Dávid és Szekfű Gyula mester és tanítvány viszonyát. Politikatörténeti munkássága idővel sokat színesedett: elsősorban Bethlen Gábor, Pázmány Péter, Comenius, Esterházy Miklós és Pál, Zrínyi Miklós és Ilona, valamint Bethlen Miklós és Apafi Mihály került az érdeklődése középpontjába, de a 17. század más szereplőivel is sok írásában foglalkozott. Már az 1975-ben megjelent kötete, a Török világ és magyar külpolitika is egy új, friss politikatörténeti szemlélet jegyében íródott, legerőteljesebben pedig a magyarul és angolul publikált Europica varietas - Hungarica varietas, A rejtőzködő Murányi Venus és az Európa Zrínyije című műveiben mutatkozott meg. Eredményei a korszak magyarországi és erdélyi politikájának mélyebb rétegeit és európai beágyazottságát elemezték, de igazi értékeit a friss kérdések, hipotézisek jelentették. Azok az új kutatóárkok, amelyeknek mentén olyan, a mi korunkat megszólító tematikák kerültek előtérbe, mint például a békekötés kultúrája, az információrobbanás, a politikai közvélemény, a műveltség értékrendszerei, az alternatívák és a megkésettség vizsgálata, valamint az Európa-tudat, és az identitások története. Tanulmányainak inspirativ hatását külön ki kell emelni: az általa felvetett modern kérdések máig futó meghatározó kutatásokat indítottak el, gondolatait tanítványai, a következő nemzedékek történészei, irodalmárai bontották ki alapvető monográfiákban. Mivel komplex módon igyekezett láttatni az általa vizsgált kérdéseket, a politikatörténeti írásait mindig átszőtték a társadalom- és mentalitástörténeti elemek, de számos, kifejezetten életmód- és művelődéstörténeti témájú tanulmányt is publikált. Kutatásai egyaránt kiterjedtek a szellemi és az anyagi kultúrára, ahogy ez pl. az Erdélyi változások című monográfiájában is tetten érhető. A tárgyi környezet, az időfogalom és időtudat, az öltözködés filozófiája, a korszak viselkedéskultúrája, szimbólumrendszere, technikai vívmányai szintén állandó, visszatérő témái voltak írásainak. Sikeresen ötvözte a hadtörténet és a mentalitáskutatás eredményeit, ösztönözte az egri vártörténeti műhely vonatkozó konferenciáit és köteteit. (Végvár és ellátás, Végvár és környezet, Végvár és mentalitás) Örök kíváncsiságát és fogékonyságát mutatja, hogy idősebb korában is nyitott maradt az új törekvésekre, irányzatokra. Hatvan évesen is az új utakat