Századok – 2015
2015 / 3. szám - MŰHELY - Gyarmati Enikő: 1917 - a júliusi válság régi-új historiográfiai olvasatai az első világháború centenáriumán
746 GYARMATI ENIKŐ ellentétben a német veszélyt nem tartotta a brit politika alapproblémájának. Véleménye szerint Grey politikája Oroszország ellenőrzését célozta, nem pedig a franciák németektől történő megvédését. Oroszország érdekeinek szem előtt tartása fontos volt a külügyminiszter számára, sohasem kérte például fellépésüket Szerbia megfékezése, korlátozása érdekében. Wilson továbbá úgy értékelte, hogy Belgium nem volt igazán ok a britek számára a háborúba lépés mellett.161 Belgium érvként történő felhasználása a brit politikai vitában mások szerint is csak a vonakodó liberálisok meggyőzését szolgálta. Grey mellett Herbert Henry Asquith, brit miniszterelnök (1908-1916) és Winston Churchill, az admiralitás vezetője (1911-1915) szintén tisztában volt azzal, hogy egy esetleges francia katonai vereség a brit biztonságot és érdekeket is veszélyeztetheti.162 Hew Strachan munkáját azért érdemes megemlíteni, mert arra hívta fel olvasói figyelmét, csak Nagy-Britannia folytatott parlamenti vitát a háborúba lépésről. Ennek a döntésnek a meghozatalában pedig kulcsszerepet szánt a szerző az augusztus 2-i konzervatív-unionista nyilatkozatnak,163 amely szándéknyilatkozat formájában támogatásáról biztosította a brit kabinet politikáját.164 Egy másik nagyra értékelt feldolgozás Niall Ferguson tollából pedig azt a feledésbe merült érvelést keltette új életre, miszerint Nagy-Britanniának ki kellett volna maradnia a háborúból. Williamson és May Ferguson érveit több szempontból is érdekesnek tartja.165 Véleményük szerint nagyon is érdemes erről a felvetésről vitát folytatni, és akár teljesen átértékelni Nagy-Britannia 1914. júliusi eseményeinek alakításában játszott külpolitikai szerepét.166 Williamson és May tehát a kutatások állásának összegzésekor újra felhívták a figyelmet Grey kulcsszerepére. A béke megőrzése érdekében kifejtett erőfeszítéseit sporadikusnak és megkésettnek értékelték, ezek az ír kérdés miatti elfoglaltság és a kormányon belüli nézeteltérések függvényében alakultak. Bár a belpolitika nem gyakorolt közvetlen befolyást a diplomáciai lépésekre, az augusztus 2-i konzervatív nyilatkozat döntően hozzájárult ahhoz, hogy Nagy-Britannia vállalta a háború ódiumát. Belgium függetlenségének német megsértése az ürügyet szolgáltatta ehhez a döntéshez. Ez a brit nemzetet egységgé kovácsolta, máskülönben arról folytathatták volna a vitát, bölcs dolog-e az antantot valódi szövetséggé átalakítani.167 Annak a tézisnek, hogy „Európa belesodródott a háborúba” David Lloyd George, 1914 júliusában brit pénzügyminiszter 1930-as években megjelent me-161 Wilson, Keith M.: The Policy of the Entente. Essays on the Determinants of British Foreign Policy 1904-1914. Cambridge, 1985.; Wilson, K. M.: Britain. In: Decisions for War i. m. 175-202. 162 Williamson, S. R. - May, E. R.: An Identity of Opinion i. m. 380. 163 Augusztus 2-án Bonar Law, az alsóház unionista vezetője és Lord Landsdovme, a lordok házának konzervatív ellenzéki vezetője közös nyilatkozatot adott ki. Ebben úgy fogalmaztak, hogy az Egyesült Királyság becsületét és biztonságát szem előtt tartva súlyos következményei lennének annak, ha a britek tovább halogatnák Franciaország és Oroszország támogatását. McMeekin, SJuli 1914 i. m. 445. 164 Strachan, Hew. The First World War. Oxford 2001. I. 93-98. 165 Ferguson, Niall. The Pity of War. New York 1999. 166 Williamson, S. R. - May, E. R.: An Identity of Opinion i. m. 381-382. 167 Uo. 382.
