Századok – 2015
2015 / 3. szám - MŰHELY - Gyarmati Enikő: 1917 - a júliusi válság régi-új historiográfiai olvasatai az első világháború centenáriumán
1914 - A JÚLIUSI VÁLSÁG RÉGI-ÚJ HISTORIOGRÁFIAI OLVASATAI 745 pontjában elsősorban Edward Grey, brit külügyminiszter (1905-1916) békeközvetítésekre irányuló politikája állt. A két világháború közötti korszak történészei személyét kulcsszereplőként láttatták, általában a legpozitívabb megítélés alá esett.158 Williamson és May Zara Steiner tanulmánya alapján összegezte a kutatások állását.159 Steiner Nagy-Britannia részvételét a háborúban azért értékelte ellentmondásosnak az 1970-es évek végén, mert az antant szövetség semmilyen beavatkozást tartalmazó, formális kötelezettséget nem írt elő számára. A hatalmon lévő, brit liberális kormányzat egyébként is elutasított mindenféle európai intervenciót. A júliusi válság során hozott brit döntéseket tehát a „splendid isolation” azaz a fényes elszigeteltség politikájától történő fokozatos elmozdulás kontextusában lehet jól értelmezni. A pozícióját 1905 óta betöltő brit külügyminiszter számára Németország jelentette a brit érdekekre a legnagyobb veszélyt. Az ebből fakadó feszültségek azonban 1912 után, amikor a németek úgy döntöttek, hogy a szárazföldi hadseregre fognak több pénzt költeni, csökkentek a két ország között. A júliusi helyzetet egyrészt az komplikálta, hogy a kormányon belül is erős nézetellentétek uralkodtak a németpárti és az antant szövetség mellett kiálló politikusok között. Másrészt a legsúlyosabb belpolitikai agenda, az ír kérdés jelentős mértékben meghatározta a politikai mozgásteret. Annak ellenére, hogy számos konzervatív politikus nyíltan hangoztatta, hogy az angol részvétel a háborúban szerencsésen járulhat hozzá az ír problematika megoldásának elhalasztásához, Steiner mégsem gondolta úgy, hogy a belpolitikai nyomás kényszerítette az országot a Nagy Háborúba. Sőt, pontosan ebből a helyzetből fakadóan a brit politika képtelen volt teljes erőbedobással kivenni részét az európai válság enyhítéséből. Ami a válságkezelést illeti, Grey a kezdetektől tisztában volt a merénylet után kialakult helyzet súlyosságával köszönhetően Karl Max von Lichnowsky herceg londoni német követ tájékoztatásának. A külügyminiszter közvetítési kísérletei azonban még egy határozottabb kiállás esetén sem tántoríthatták volna el Németországot a háborútól, mégis Steiner a britek határozottabb állásfoglalásának hiányát, a brit szándékok lebegtetését politikai hibaként értékelte. Véleménye szerint a brit szárazföldi és tengerészeti haderők vezetői nem gyakoroltak nyomást a háborúba lépés érdekében. Ugyanakkor Franciaország támogatásának kérdése súlyos kormányzati és parlamenti vitát generált. Az augusztus 1-2-án zajló parlamenti viták jól illusztrálják, hogy belpolitika és külpolitika milyen szoros összefüggésben áll egymással. A brit beavatkozás melletti utolsó döntő érvet végül a Belgium elleni német támadás adta meg. Grey azt is kilátásba helyezte, hogy a brit részvétel csak a tengerre fog korlátozódni, az augusztus 5-én bevetett brit expedíciós haderővel ez azonban másképpen alakult.160 A brit beavatkozásról folytatott történeti viták egyik elemzési szempontját a külső veszély megítélése kínálta. Keith Wilson Steiner következtetéseivel Kalkül in der Julikrise und die Frage der britischen Neutralität. Geschichte in Wissenschaft und Unterricht 34. (1983) 79-97.; Soroka, Marina: Britain, Russia and the Road to the First World War. The Fateful Embassy of Count Aleksandr Benckendorff (1903-1916). Famham 2011. 158 Williamson, S. R. - May, E. R.: An Identity of Opinion i. m. 377. 159 Steiner, Zara: Britain and the Origins of the First World War. London 1977. 305. 160 Williamson, S. R. - May, E. R.: An Identity of Opinion i. m. 378-379.
