Századok – 2015
2015 / 3. szám - MŰHELY - Gyarmati Enikő: 1917 - a júliusi válság régi-új historiográfiai olvasatai az első világháború centenáriumán
1914 - A JÚLIUSI VÁLSÁG RÉGI-ÚJ HISTORIOGRÁFIAI OLVASATAI 741 az osztrák háborús párt nem fog győzni Bécsben, és Szerbiát nagy valószínűséggel nem fogják felelősségre vonni. Egyedül a pétervári követ, Paléologue festett borús képet az események orosz fogadtatását illetően, a borúlátás azonban általában jellemezte őt, talán ezért sem foglalkozott vele senki a diplomáciai körökben.140 A francia belpolitika, valamint 1914 júliusának francia diplomáciatörténete Krumeich mérlegkészítésében nincs reflektorfényben. Az általa válogatott ötven forrásdokumentum közé alig került be francia vonatkozású forrás. Ugyanez nem mondható el a két angolszász szerző, Clark és McMeekin monográfiájáról, akik narratívájukban kiemelt figyelmet szenteltek a francia belpolitika eseményeinek. Az 1914 májusában tartott francia választások eredményeképpen előretörő baloldaliak — a pacifista Jean Jaurés, vagy a német szövetséget pártoló politikusok közül Joseph Caillaux, a korábbi miniszterelnök (1911-1912, 1913-1914 folyamán pénzügyminiszter) komoly politikai befolyást szereztek. René Viviani a baloldal és Raymond Poincaré, a francia köztársasági elnök által vezetett jobb-közép párt közötti kompromisszum eredményeképpen tölthette be a miniszterelnöki posztot. Nem volt mindegy, hogy a Poincaré elnök által 1912 óta követett nagyhatalmi szövetségi politika, a katonai költségvetés emelése és az általános hadkötelezettség három évre történő kiterjesztése milyen belpolitikai támogatást kap 1914 júliusában.141 A külpolitikát kezében tartó, arra szinte kizárólagos befolyást gyakorló francia elnök történeti képét az újabb kötetek elfogadják, egyúttal további adalékokkal gazdagítják és árnyalják. Napjainkra alaposan feldolgozták a francia elnök 1914. júliusi naplófeljegyzéseit, amelyek első közzétevői között található Gerd Krumeich.142 A német történész legfrissebb összefoglalójában inkább a külpolitikai dimenziókat előtérbe állítva azt hangsúlyozta, hogy a francia elnök az agadiri válság óta meggyőződéssel képviselte azt a nézetet, hogy hamarosan háborúra kerül sor Franciaország és Németország között. Oroszország támogatásának biztosítása ezért 1912. őszi, akkor még külügyminiszterként folytatott pétervári tárgyalásai óta prioritást élvezett. Franciaország biztonsága az elnök felfogása szerint attól függött, hogy Oroszország milyen gyorsan tud hadba lépni, ha a szükség úgy hozza.143 Igazán érdekes az az elnök személyével kapcsolatos apró információ, amire McMeekin tett utalást egy rövid jegyzet formájában. A Lotaringiában született francia köztársasági elnök egyik visszaemlékezése ugyanis úgy szól, hogy iskolai évei alatt nem másban, mint Lotaringia németektől történő visszaszerzésében látta az élet értelmét.144 Ez az apró személyiségjegy azért fontos, mert ma a német szakirodalomban másképp vélekednek a francia reváns eszméről, 140 Krumeich, G.\ Juli 1914 i. m. 86-88. 141 A belpolitikáról a legszélesebb kontextusban: Clark, ChDie Schlafwandler i. m. 564-567.; valamint McMeekin, S.: Juli 1914 i. m. 93-100. 142 Krumeich, Gerd: Aufrüstung und Innenpolitik in Frankreich vor dem Ersten Weltkrieg. Die Einführung der dreijährigen Dienstpflicht 1913-1914. Wiesbaden 1980. 143 Krumeich, G.\ Juli 1914 i. m. 33-34. 144 McMeekin, S.: Juli 1914 i. m. 97-98.
