Századok – 2015
2015 / 3. szám - MŰHELY - Gyarmati Enikő: 1917 - a júliusi válság régi-új historiográfiai olvasatai az első világháború centenáriumán
738 GYARMATI ENIKŐ McMeekin Krumeich érvelésével szemben nem látja bizonyítottnak az általa vizsgált források alapján, hogy Szazonov 1914 júliusában a fegyveres diplomácia eszközeként tekintett volna a mozgósításra. A történész Szazonov korábbi nyilatkozatai alapján egyértelmű tényként kezeli, hogy a külügyminiszter felfogásában a katonai mozgósítás háborút jelentett. Két évvel korábban, amikor 1912 novemberében részt vett a koronatanácsi ülésen, az akkori miniszterelnök, Kokovzov vétójára nem rendelték el az orosz hadsereg mozgósítását. A miniszter, akinek a döntését Szazonov is támogatta, azzal érvelt, hogy Oroszország ellenfelei a mozgósítást a háborúval azonosítják.125 A francia-orosz szövetségről szóló szerződés aláírói 1894-ben szintén ezt az alapállást képviselték. Ugyanez volt a véleménye Dobrorolskinak 1914 júliusában.126 Clark a mozgósítás politikai üzenetéről folyó vitában úgy foglalt állást, az 1913. március 2-i keltezésű a háborúra történő felkészülést szabályozó törvény életbe léptetése a mozgósításnál nagyobb jelentőséggel bír a háborúra történő felkészülés folyamatában. Ez a rendelkezés kiterjedt Oroszország teljes európai területére. Clark nincs egyedül azzal a véleményével, hogy ez tekinthető valójában a mozgósítás érdekében hozott első és legfontosabb döntésnek.127 Mombauer a hadsereg mozgósítás folyamatát és következményeit eltérően ítélte meg Németország és Oroszország esetében. Míg Oroszországban a teljes mozgósítás nem szükségszerűen vezetett a háborúhoz, mivel egyesek szerint elvben visszafordítható folyamatról van szó, ezzel szemben Németországban a Schlieffen-terv adottságaiból adódóan a mozgósítás visszafordíthatatlan folyamatot indított el. Ez az a körülmény, ami miatt a történész Oroszország esetében a részleges mozgósítást mint diplomáciai, politikai eszközt értékelte.128 Krumeich hasonló értelemben foglalt állást, amikor az orosz mozgósítás diplomáciai lehetőségére hívta fel a figyelmet. Véleménye szerint rossz következtetések levonásához vezet, ha — mint például McMeekin — a történészek figyelmen kívül hagyják a háborúpárti Szazonov-képpel ellentétes forrásokat.129 A háború érdekében hozott orosz döntéseket és a mozgósítás folyamatát értékelve mind McMeekin, mind Clark a júliusi válság orosz intézkedéseinek tudja be a válság végső eszkalációját. A döntések mögött meghúzódó okok mérlegelésekor nem kis szerepet tulajdonítottak a geostratégiai szempontoknak. Clark például egyrészt a hatszoros túlerővel bíró oszmán tengeri haderő Fekete-tengeren történő megjelenésének veszélyét említette, másrészt az orosz agrárexport számára kulcsfontosságú szorosok átjárhatóságát fontos orosz érdekként jelenítette meg. A gazdasági érdekek bemutatása általában kiemelt helyet kap az angolszász szerzőknél, így McMeekinnél is. Oroszország tehát Clark véleménye szerint 1913 októberével ellentétben azért állt Belgrád mellé 1914 júliusában, mert Szerbia geopolitikai szerepe a Balkánon megnőtt, a Szerb Királysággal sikeresebben lehetett sakkban tartani a kettős Monarchiát a térségben. 125 McMeekin, S.: Juli 1914 i. m. 233-234. 126 Uo. 494. 127 Clark, Ch.: Die Schlafwandler i. m. 612-614. 128 Mombauer, A.: Die Julikrise i. m. 97-119. 129 Krumeich, G.: Juli 1914 i. m. 117.
