Századok – 2015
2015 / 3. szám - MŰHELY - Gyarmati Enikő: 1917 - a júliusi válság régi-új historiográfiai olvasatai az első világháború centenáriumán
1914 - A JÚLIUSI VÁLSÁG RÉGI-ÚJ HISTORIOGRÁFIAI OLVASATAI 737 tükrében kifejezetten háborúpárti magatartásként írta le a júliusi válság folyamán folytatott politikáját. Az orosz külügyminiszter eltökéltségére, befolyására jó példával szolgálhat, hogy a minisztertanácsi ülés után, de még a cári jóváhagyások előtt, azaz július 24-e estéjén alig egy óra leforgása alatt találkozott Szerbia, a Német Császárság és Franciaország nagykövetével. A szerb követnek Szazonov azt javasolta, hogy ne fogadják el az ultimátumot. A német követtel közölte, hogy ha a Monarchia megtámadja Szerbiát, Oroszország hadat fog üzenni az Osztrák-Magyar Monarchiának. A francia követet pedig azokról a tervezett intézkedésekről tájékoztatta, amelyeket aznap elfogadásra javasolt.119 A következő napon, a koronatanácson elfogadott döntések legfontosabb intézkedéseként a hadsereg részleges, majd július 30-án teljes mozgósításáról meghozott határozatát értékelte. Az orosz hadsereg részleges mozgósításának technikai kivitelezhetetlenségéről konszenzus van a négy történész között. A két háború közötti történetírásban a mozgósítás automatizmusának kényszerteremtő jellege kínált érvet a háborúba sodródás téziséhez.120 A mozgósítás témájában Albertini munkáját tartják ma is megkerülhetetlennek.121 Fontos forrást kínált ebben a tekintetben Szergej Dobrorolski tábornok, a mozgósítási részleg főnökének állásfoglalása, amely szerint az érvényben lévő 19. századi orosz hadseregterv csak egyidejű mozgósítást tett lehetővé az Osztrák-Magyar Monarchia és a Német Császárság ellen.122 Ebből Clark joggal vonta le azt a következtetést, hogy valójában részleges mozgósításról soha nem is létezett terv Oroszországban. Másik következtetése szerint a részleges mobilizáció diplomáciai eszközként történő felhasználása meglehetősen illuzórikus, és július 28-ig, a mozgósítás nyilvánosságra hozataláig csupán figyelem elterelő manőver volt.123 Arról, hogy ez a döntés az úgynevezett fegyveres diplomácia — „armed diplomacy” — eszközeként használható-e vagy sem, és erről maga a külügyminiszter hogyan vélekedett, továbbra is megoszlanak a vélemények. A mozgósítás diplomáciai fegyverként történő alkalmazásának tézisével kapcsolatban Krumeich előrebocsátotta, bár a politikusok és katonai vezetés más-más elképzelésekkel rendelkeztek erről, az utóbbiak kétségkívül úgy gondolkodtak, hogy a mozgósított hadsereget háborúba kell vinni. Oroszország esetében köztudott volt, hogy minimum három hétre van szükség a mozgósítás lebonyolításához, ezért a politikusok viszont hajlottak arra, hogy azt diplomáciai fegyverként vessék be. A történész véleménye szerint Szazonov azért támogatta ezt a döntést, mert sikeresen felhasználható diplomáciai eszközként tekintett rá, hiszen korábban mint komoly elrettentés, hathatós eszköznek bizonyult.124 119 McMeekin, S.: Juli 1914 i. m. 244-245. 120 Mombauer, A.: Die Julikrise i. m. 96. 121 Krumeich, GJuli 1914 i. m. 136. 122 McMeekin, S.: Juli 1914 i. m. 231-232. 123 Clark, ChDie Schlafwandler i. m. 610-611. 124 Krumeich, G.: Juli 1914 i. m. 138-140.
