Századok – 2015
2015 / 3. szám - MŰHELY - Gyarmati Enikő: 1917 - a júliusi válság régi-új historiográfiai olvasatai az első világháború centenáriumán
1914 - A JÚLIUSI VÁLSÁG RÉGI-ÚJ HISTORIOGRÁFIAI OLVASATAI 721 ellen folytatandó háborúról, annál inkább szó volt benne Szerbia izolálásának és hatalmi visszaszorításának szükségességéről, amely az osztrák-magyar-német szövetségesi stratégiában központi kérdésnek számított.44 McMeekin a diplomáciai ködösítés és kétértelműség mintadarabjaként értékelte Ferenc József levelét.45 A Szerbia ellen követendő, levélben részletezett stratégia az amerikai történész értelmezése szerint egyértelműen háborút jelent, ebből is következik többek között, hogy a Monarchia már korán tudatosan készült a háborúra.46 Clarknak sincs kétsége afelől, hogy Bécsben az uralkodó közvetlen környezete és a legfelső katonai körök a legradikálisabb lépést mérlegelték, bár ő is igyekezett leszögezni azt, hogy a Berlinbe küldött uralkodói levél erről konkrétan nem tett említést.47 Indirekt módon mindkét történész megalapozottnak tartja Berchtold külügyminiszter konspirativ szerepét. McMeekin Ferenc József levelét tulajdonképpen Berchtold fogalmazványaként aposztrofálta. Clark pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy Berchtold egyik Albertininek adott interjújában elismerte, Szögyény- Marich László gróf, berlini osztrák-magyar követ (1892-1914) német tárgyalásait összegző július 7-i táviratát szintén ő fogalmazta meg.48 Ezt a táviratot szokás német biankó csekként, azaz a feltétel nélküli német támogatási stratégia első megnyilvánulásaként értékelni a történetírásban. Július első napjaiban számos megbeszélés zajlott. Július 5-én egyrészt Hoyos és Arthur Zimmermann német külügyi helyettes államtitkár, másrészt II. Vilmos császár és Szögyény-Marich osztrák-magyar követ között. Ezt követően a német császár két informális beszélgetésen is egyeztetett kormányának tagjaival. Gottlieb von Jagow a német külügyminisztérium, a Wilhelmstrasse államtitkára (1913-1916), valamint a két első számú katonai vezető Helmuth von Moltke, német vezérkari főnök (1906-1914) és Alfred von Tirpitz, admirális (1897-1916) azonban szabadságon voltak. Krumeich olvasatában ez az apró körülmény is amellett szól, hogy a helyzetet akkor nem értékelték súlyosnak, hiszen fontos vezető pozícióban lévő embereket nem hívtak vissza szabadságukról. A történeti tisztánlátást nehezíti, hogy ezekről a német megbeszélésekről jegyzőkönyvek nem maradtak fenn, így csak a naplófeljegyzésekben rögzített egyéni értelmezések alapján rekonstruálhatók a részletek. Úgy, ahogy a kortársi értelmezések, a történészi olvasatok is számos alternatívát kínálnak az úgynevezett biankó csekk, vagyis a feltétlen német támogatás értelmezésére. Krumeich olvasatában a kitöltetlen német csekk valójában üres csekk volt, azaz semmit sem ígért szövetségesének. Amit jelentett, az nem volt más, mint hogy a Monarchia megőrizte diplomáciai mozgásterét, azaz továbbra sem német nyomásra cselekedett. Mindez azonban a német történész véleménye szerint nem kisebbíti Németországnak a konfliktus eszkalálódásában játszott szerepét.49 McMeekin véleménye szerint nagyon valószínű, bár nehezen bizo-44 Uo. 70-71.; 215-217. 45 McMeekin, S.: Juli 1914 i. m. 126-145. 46 Uo. 136. 47 A Hoyos-misszióról: Clark, Ch.\ Die Schlafwandler i. m. 529-542. 48 Uo. 533. 49 Krumeich, G.: Juli 1914 i. m. 74.; 212-214.
