Századok – 2015
2015 / 3. szám - MŰHELY - Gyarmati Enikő: 1917 - a júliusi válság régi-új historiográfiai olvasatai az első világháború centenáriumán
722 GYARMATI ENIKŐ nyitható, hogy a német támogatás hivatalos kinyilvánítására július 1-jével sor kerülhetett. Viktor Naumann, a német külügyminisztériummal szoros kapcsolatot ápoló német újságíró ezen a napon találkozott Hoyos gróffal Bécsben. Naumann annak a véleményének adott hangot, hogy a Monarchia nem hagyhatja megtorlás nélkül a merényletet. Azt ma már nehéz rekonstruálni, hogy Naumann kinek a nevében beszélt, és valóban hivatalos álláspontot közvetített arról a körvonalazódó német külpolitikai számításról, ami a Szerbia elleni osztrák-magyar akcióval az orosz háborús készültséget szerette volna tesztelni. Ez a beszélgetés mindenesetre megerősítette Berchtold grófot balkáni politikai céljaiban.50 Clark szerint már Hoyos Berlinbe érkezése előtt nyilvánvaló volt a német álláspont, miszerint a kettős Monarchiának jogában áll diplomáciai úton eljárni Szerbiával szemben. Az, hogy Németország mint a Monarchia szövetségese és barátja, annak bármilyen döntését támogatni fogja, csak Szögyény-Marich gróf követi tájékoztatásából tudható. A biankó csekként ismertté vált támogatást Clark a német kormány egységét demonstráló döntésként értékelte, ugyanakkor véleménye szerint csupán egy megtévesztő metaforával felruházott német döntésről van szó. Krumeich nézetével ellentétben Clark úgy véli, hogy a német döntéshozók egy esetleges orosz intervenció lehetőségét akkor nem látták reális veszélynek, és bíztak abban, hogy a konfliktus helyben kezelhető lesz.51 Mombauer a Német Császárság támogatásától függetlenül és önállóan cselekvő Monarchia történeti képe mellett foglalt állást.52 Ehhez számára Leopold von Andrian-Werburg báró, a varsói osztrák-magyar konzulátus vezetőjének helyzetértékelése kínált meggyőző forrást. A báró 1914 júliusában úgy vélte, hogy Szerbia, Románia vagy Oroszország két-három éven belül minden bizonnyal háborúba kényszerítette volna a Monarchiát, ezért jobb volt előbb, mint később akcióba lépni. A báró volt az, aki a háború után úgy nyilatkozott: „Mi indítottuk el a háborút, nem a német, legkevésbé az antant. ”53 A háború elkerülhetőségének versus elkerülhetetlenségének toposzát vizsgáló történész a diplomáciai eszközök hatásosságáról megfogalmazott nézeteket bevonva arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy július első napjaiban nézetkülönbség volt a két szövetséges között a diplomáciai eszközök hatékonyságát illetően. A német kancellártól származó magyarázat szerint, ha nem is kerülne sor háborúra, a szerbek elleni akciókkal az antant egységét sikeresen meg lehetne törni, azaz katonai eszközök bevetése nélkül diplomáciai eszközökkel lehetne őket legyőzni.54 A Monarchia képviselői ezzel szemben továbbra sem tartották elegendőnek a Szerbiával szembeni diplomáciai sikert. A biankó csekk a történész felfogása szerint sokkal többnek bizonyult egyszerű, az osztrák-magyar diplomáciai és katonai döntéseket támogató német állásfoglalásnál.55 50 McMeekin, S.: Juli 1914 i. m. 126-129. 51 Clark, Ch.\ Die Schlafwandler i. m. 534. 52 Mombauer, A.: Die Julikrise i. m. 39-60. 53 Uo. 39. 54 Uo. 40. 55 Uo. 42.
