Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
ANEKDOTÁK ÉS APRÓSÁGOK EÖTVÖS JÓZSEFRŐL 685 dolta, mert mire Párisba visszatért, arról értesült, hogy az azon idő alatt Párisban tartózkodott, majd minden előkelő spanyol elment gr. Apponyi osztrák követkéz tudakozódni b. Eötvösről, »a leglovagiasabb nemesről, ki egy spanyol hölgy iránt oly nemesen viselte magát, hogy az által minden spanyol nemest lekötelezett« és köszönő kártyákat hagytak ott számára. - E történetke kétségkívül nem deríti fel a Karthausi regény sem meséjének, sem az eszméknek történeti keletkezését. Azokban az anyagot inkább Eötvös összes életviszonyai, élményei, tapasztalásai, szenvedései, érzelmei és eszméi szolgáltatták. De a mü alakja és hangja, (sőt jó részben még eszméi is) az elbeszélt chartreuxi látogatásnak köszönhetők. Eötvös maga határozottan mondá akkor nekünk, hogy a Chartreux-ből eljövete perczétől mindig gondolkodott azon rejtelmes eseményeknek és a zárdában nyert benyomásoknak valamely költői műben való feldolgozásán, s hogy így jött létre lassanként a Karthaus regény, »melyet vajha soha ne írtam volna — mondá elbeszélése végén — mert az kedélyemben nekem igen sok szenvedést okozott.«”45 Berecz Károly, Eötvös egykori titkára így emlékezett vissza utóbb A falu jegyzője keletkezésére: „Sokoldalú irodalmi munkásságát naponként, fölváltva, gyorsan s csaknem pihenés nélkül folytatta. Midőn Szalay László s később Csengery Antal szerkesztette a »Pesti Hirlap«-ot, a politikai zsurnalisztikában is tevékeny részt vett. írt akadémiai emlékbeszédeket, s nevezetesebb alkalmakkor otthon készült országgyűlési beszédeire. Ugyan ekkor írta a »Falu jegyzőjét« is s néha néha apróbb szépirodalmi dolgokat. Ha rövid napi sétájából visszatért, mintha pótolni akarná az elvesztett időt, a lépcsőkön csaknem rohanva jött fel, hogy félbehagyott munkáját mielőbb folytathassa. A munka nála nemcsak kötelesség, de élvezet s valódi életszükség volt. Reggeli hat órakor már dolgozott, gyakran esténként is lámpafénynél s mindamellett többször sajnálkozva említette: hogy az idő mily gyorsan elrepül, s az ember élete mily rövid, egész életen át alig végezhet valamit! A »Falu jegyzője« írását pihenésül vette s minthogy ezt többnyire toliamba mondva dolgozta, öltözése s mosdása közben rendesen ezt vettük elő, s míg öltözött, haját rendezte s. a. t. folyvást diktált s a lapok szépen teltek; és így az öltözéssel más emberfiánál elvesztett időt is meggazdálkodta. Vagy ha valamely nehezebb, fejtörő munkában kifáradt, szivarra gyújtott, felült az ablak párkányára s míg szórakozva az útczára ki-kitekingetett, a »Falu jegyzője« kedvelt alakjairól, Peti czigányról, Violáról s. a. t. a legérdekesebb dolgokat diktálta toliamba. És ha egy-egy mély reflexio, vagy megragadóbb költői hasonlat — melyekkel művei elvannak halmozva — merült föl lelke mélyéből, meggyőződéstől s lelkesedéstől áthatott hangja egészen ünnepiessé vált s míg szép fejét büszkén folemelé, szeme a lelkesedés tüzétől ragyogott.”46 A varázsinga című Eötvös Loránd életrajz révén megmaradt anekdotikus visszaemlékezés a Magyarország 1514-ben keletkezésével kapcsolatban ezt a momentumot őrizte meg: „Otthon a lakásban édesapja íróasztala fölött egy ré-45 Molnár Aladár: Eötvös „Karthausi”-jának eredete, i. m. MÁK 6:146 - 148. A karthausi eredete. Molnár Aladárnak a Pesti Napló 1870. karácsonyi számában megjelent közlése szerint. 46 Berecz Károly: A „Magyarország és a Nagyvilág” szerkesztőjéhez, i. m. 61-63.
