Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
686 DEVESCOVI BALÁZS gi-régi kard függött a falon. Egyszerű, minden dísz nélküli, durván kikovácsolt penge, kezdetleges famarkolattal. Egyszerűsége mellett is súlyos, veszedelmes szerszám hozzávaló kézben. Az Eötvös-lakás sok drága dísztárgya között szinte kirívóan hatott ez a durva fegyver. Loránd egyszer megkérdezte, miért tartja oly nagy becsben az édesapja?- Parasztkard - válaszolta Eötvös József és levette a kardot a falról. Elgondolkozva forgatta. - Látod, fiam, ez a fegyver a híres Dózsa-féle parasztforradalom emléke. Ha sikerül az a régi forradalom, ma máshol vagyunk. Talán 1848 forradalma is hamarabb jött volna el. Persze, a falusi kovács, aki az üllőn kikovácsolta ezt a kardot, nem erre gondolt, hanem arra, hogy hány nemesúrnak az életét ontják ki vele. Mikor a »Magyarország 1514-ben« című regényemet írtam, előttem feküdt az asztalon. Gyakran ránéztem írás közben, meg is suhogtattam néha. Népünk történelmének legnehezebb idejét látta ez az egyszerű fegyver. Nézd, még a kalapácsütések nyoma is megvan rajta.”47 A visszaemlékezések egy részében Eötvös miniszterként is emberséges, egyszerű, igénytelen emberként kerül bemutatásra, aki mint Fáik Miksa írja, „a fényes külsőségeknek soha sem volt barátja”.48 Fáik Eötvös utolsó éveiről szólva így festi Eötvös hivatali szobáját: „Sohasem felejtem a budai országház ama barátságos szobáját, melyben ő, mint miniszter dolgozott. A csöndes úri utcára nézett, három bemélyedő ablakkal. Bútorzata lehetőleg egyszerű: állóíró-asztal, nehány támlány, a középablaknál szerény íróasztal s a kandalló párkányán József nádor mellszobra. Az egész inkább a tudósra, mint a miniszterre mutatott. Ajánlottak neki többször új bútorozást, de nem kellett. „»Atyám — szólt egy ily alkalommal, — azt mondá egyszer a helytartósági épületben házfelügyelőjének, ki új íróasztalt akart neki behelyezni: - Édes öregem!, ha az ember dolgozni akar, irhát egy gyúródeszkán is! - s az én nézetem is ez!«”49 Fáik Miksa mellett Győry Vilmos 1871. március 19-én, József napon publikált visszaemlékezésében olvashatunk hasonló egyszerűségről a miniszter Békés-megyei szentetornyai élethelyszíne leírásában: „Maga a tisztilak csinos, kényelmes, de épenséggel nem kastélyszerü épület, szobái elég tágasak, de kissé alacsonyak. E szobák közül a báró kettőt tartott fen csupán saját használatra. Egyik hálószobája volt, mindjárt tisztjének lakosztálya mellett, egyenesen ebből nyíló, a másik dolgozó szobája, a hálószoba szomszédságában, kettős ablakával a kert rózsafáira tekintő. Egyszerűbb bútorzatot képzelni sem lehet, mint a minő Magyarország kultuszminiszterének s egyik legnagyobb fiának e szobáiban található. E bútorzat, egyszerű fenyőfából, barnára festve, csakis a legszükségesebbeket, mondhatnám nélkülözhetlenebbeket foglalja magában, s áll a hálószobában egy ágyból, egy nagyobb és kisebb szekrényből, nehány székből és egy asztalkából; a dolgozószobában egy balkaz-ból s két karos-támlányszékből, a lehető legegyszerűbb szövettel bevonva, - egy széles állóiróasztalból, s egy nagyobbacska könyvtári szekrényből.”50 47 Horváth Árpád: A varázsinga. Eötvös Loránd élete. Ifjúsági, Budapest, 1954. 9-10. 48 Fáik Miksa: Báró Eötvös József életéből, i. m. 236. 49 Fáik Miksa: Eötvös utolsó éveiből. Fővárosi Lapok, 1872. március 31. Melléklet. MÁK 5:144—145. Báró Eötvös Józsefről. Fáik Miksa (1872). [1. apróság] 50 Győry Vilmos: B. Eötvös József egyik alföldi magánya, i. m.
