Századok – 2015

2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről

684 DEVESCOVI BALÁZS benyomások, s különösen később a regény Írása közben mindezeknek átélése nagyon segítették benne kifejteni azon melancholikus érzületet, melyre úgyis volt hajlama, de melyet mindig igyekezett eltakartni, s melynek nyomait char­­treuxi látogatása és a Karthausi írása előtt senki sem vette észre a rendkívül életvidor iijun. Itt a zárdában ismerkedett meg azon ügyvéddel, ki egyik legkitűnőbb fia­tal jogásza volt Francziországnak; ügyességével s nagy tehetségével egy több millió frank érték felett folyt pert megnyert; de ő úgy látta, hogy nem volt igaz­sága, s később felébredt lelkiismeretének mardosásait mint karthausi akarta szigorú vezeklésével megszüntetni. A párisi nagy világ mulatságaiból jött vidor Eötvösre mindez sajátságos hatást tett. Látni az örökös sirásást, az előbb mélabus, s a későbbi években egész tompa kifejezésü halvány arczokat némán élni s járni egymás mellett; a chorusból nézni, s hallani a templomban esthomályban a zuhogást, melyet elő­idéznek a vezeklők, a mint homlokukat az oltárkövön véresre verik, vagy ma­gukat korbácsolják; s ezekhez olvasni sz. Brúnónak szigorú munkáit, melyek minden sora lemondásról, a vezeklés legválogatottabb nemeiről és a halállal való foglalkozásról szól. És ezen hatások között mint lovagias közbenjáró szere­pelt egy nem ismert rejtelmes történetben. Érkezése utáni nap kiment a levélért. »Még lehetetlen volt befejezni, mon­­dá a nő, az nagyon szövevényes történet, nehéz Írásban előadni.« Harmadik nap sem volt készen. Negyedik napon végre kézbesíthette az egész iratcsomagot képezett leve­let az illető fiatal embernek. Az nem fogadta el. »Vigye ön előbb a zárdafőnökhöz, nyissa az föl.« - Eötvös a főnökhöz vitte a levelet, az pedig a fiatal embert rögtön hivatta a felbontatlanul adta oda neki azon utasítással, hogy gondolja meg jól, és úgy határozzon. A fiatal ember távozott, de alig egy óra múlva visszatért, kijelenté, hogy elolvasta a levelet s határozott, ő marad a zárdában, és leteszi a fogadalmat. A főnök komolyan meginté hirtelenkedéseért, s utasitá, hogy még leg­alább 24 óráig gondolkodjék a dolog felett, s ne határozzon ily gyorsan. Két nap múlva Eötvös távozni akarván, kérte a választ. »Mondja meg ön — feleié az ifjú nyugodt határozottsággal — azon nőnek, hogy ismételve elolvastam iratát, de általa nincsenek megingatva azon okaim, melyek a zárdába hoztak. Én itt maradok, s karthausi leszek.« Midőn Eötvös e választ a nővel tudatta, leirhatlan fájdalom vett azon erőt. Annyira megrendült, hogy Eötvös lovagias feladatának tekinté el nem hagyni, hanem elkísérte az első nagyobb állomásig, hova még egy egész napi ut veze­tett. Útközben a fájdalom kifejezéseit a harag és indulat rendkívül erős kitöré­sei váltották fel; és hol franczia, hol spanyol nyelven a legszenvedélyesebben szidalmazta a cselszövőket, az árulókat s a papokat, kik csakhogy a közéjük lé­pők után gazdag örökséghez jussanak, minden gonoszságot elkövetnek. Eötvös hasztalan mondta el a zárdafőnök loyalis eljárását. - Mi volt ama rejtelmes tör­ténet, azt Eötvös sohasem tudta meg. Hogy azon nő, kivel ekként találkozott, a spanyol előkelő aristocratia tagja volt (nevét sem tudhatta meg), azt onnét gon-

Next

/
Thumbnails
Contents