Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
670 DEVESCOVI BALÁZS A második időszak, amihez a történetek kapcsolódnak, Eötvös 1826 és 1831 közé eső egyetemi évei. Az életrajzírók Eötvös két ellenkező végletet képviselő személyt, és ezzel együtt Eötvös két ellentétes oldalát említik. A Magyar Tudományos Akadémián Eötvös halála évfordulóján tartott megemlékezés elnöki beszéde első változatát Trefort Ágoston, Eötvös igen közeli barátja és sógora készítette Lónyay Menyhért számára. O azt írta: „Barátai közt akkor a képzeletdús, élces, sőt excentrikus, korán elhunyt b. Palocsay Tivadar és a komoly s nemes célokra törekvő Szalay László az első helyet foglalták el. A barátság e dualizmusában híven tükrözik vissza - Eötvös kedélyének akkori hangulata.”20 Fáik Miksa visszaemlékezéseiben két anekdotát őrzött meg Palocsayval, egyet pedig Szalayval kapcsolatban. A kortársak közül Falkon kívül senki sem említi a Palocsayval valamikor az egyetemi évek alatt a bécsi Schönbrunnban elkövetett szerelmi tréfát, a margitszigeti pezsgőzés története már Falkot megelőzően megjelent a Magyarország és a Nagyvilág anonim 1871. február 12-i cikkében, továbbá Pulszky Ferenc is elmeséli az 1831-es kolerajárvány idején (ezt Fáik egy évvel korábbra datálja) Palocsay által végrehajtott és Eötvöst gyanúba keverő hajóhídi harci tettet az Eötvös-életrajzában. A Palocsayval kapcsolatos bécsi anekdotát így meséli el Fáik: „A két fiatal ember sok magasrangu, éltesebb uraknak szerelmes leveleket küldött egy és ugyanazon napon, melyekben a schönbrunni kertben »légyott«-ra hívták meg őket. Az öreg urak pontosan megjelentek, a fiatalok azonban a megjelölt helyen bokrok mögött gyönyörködtek abban, hogy a rászedettek órákon át esőben fel s alá sétálgatván, várták a hölgyeket, kik természetesen sohasem jelentek meg.”21 A zendülő tettet Pulszky így ismerteti: „megjött 1831-ben a cholera, akkor ismeretlen vendég, melynek elfogadására az akkori kormánynál hiányzott minden praecedens, praecedens nélkül pedig az akkori kormány nem tudott kormányozni. Volt is egymásba ütköző rendelet akárhány, a vármegyék egymás ellen cordont húztak, s ugyanaz nap, midőn a pesti egyetem tanulói a kormány rendeletéből szétbocsáttattak, a helytartótanács katonaőrt állíttatott a hajóhidra, hogy a közlekedést a gyanús Pesttel megszakítsa, s a hivatalnokok becses egészségét a ragály ellen biztosítsa. A dunántúli deákok sem Pesten, hol a cholerát mindennap várták, maradni, sem Soroksárig kerülni nem akartak, mert ott közölni valója van. A tanóra bevégeztével a szegény kis Pepi felmászott a katedrára - ő maga beszélte sokszor nevetve, hogy ő akkor oly kicsiny volt, hogy a feje alig nézett ki a párkányon felül - és szilárd hangon kijelentette iskolatársainak, hogy nagyapja és apja nem voltak ugyan hazaárulók, hanem igenis a császár szolgái voltak; de ő megesküszik az élő Istenre, hogy 8 csak hazáját fogja szolgálni, és családi nevének népszerűtlenségét majd hazafisága által ki fogja törülni. Ezek a szavak gyújtottak. A bajtársak lelkesült éljenekben törtek ki, a kis szónokot vállaikra vették és így vitték ki a folyosóra, a hol szerencsétlenségökre az iskolaszolgával találkoztak, a ki az egész komédiáról rögtön jelentést tett. Másnap az egész osztály, élén a kis Eötvössel, karczerbe vándorolt.” Fáik Miksa: Báró Eötvös József életéből, i. m. 215. Amennyiben az anekdota szerepel a Magyar Anekdotakincsben, a hivatkozás jegyzete végén itt és a továbbiakban megadom a címét, és az oldalszámot: MÁK 6:138. Báró Eötvös József ifjúságából. Pulszky Ferenc szerint. [2. és 3. anekdota] 20 Trefort Ágoston: Emlékbeszéd báró Eötvös József felett. In Gángó Gábor: Trefort Ágoston és Lónyay Menyhért Eötvös-emlékbeszéde, 1872. Aetas, 1998/2-3. 209. 21 Falk Miksa: Báró Eötvös József életéből, i. m. 216.
