Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Devescovi Balázs: Anekdoták és apróságok Eötvös Józsefről
ANEKDOTÁK ÉS APRÓSÁGOK EÖTVÖS JÓZSEFRŐL 671 szabad volt még a közlekedés; összegyűltek tehát az egyetemben, Palocsay lóra ült s élükre állott, a dékántól elkérte az egyetem zászlóját, s a lelkesült csoportot a hídhoz vezette, hol ez a városi s katonai őrt lefegyverzé s ujjongva Budára és haza oszlott. Nagy volt az ijedség erre a vár bureauiban, mely még növekedett, midőn másnap egy népcsoport ismét keresztül akart törni a hidon, a katonaságnak is ellentállt, s végre általa puskalövésekkel szétkergettetett. Eötvös már több nap óta Ercsiben volt, de mindenki neki tulajdonitotta az első nap eseményeit: kérdőre is vették hivatalosan, s nem akarták elhinni, hogy távol lett volna: hiszen kék folt volt az arczán, ő hiába magyarázta, hogy egy szamár rúgta meg ott, a gyanú mégis megmaradt rajta, s a kormánykörökben azóta mint forradalmárt figyelemmel kisérték mindig.”22 A három anekdota közül a legismertebb a Szalayhoz kapcsolódó margitszigeti így hangzik Fáiknál: „Az 1830-iki év augusztus havának egyik napján — Eötvös és Szalay 1813-ban születvén, akkor 17 évesek voltak — Szalay tele tömött útitáskával Eötvöshöz rohant. Kérte barátját, hogy gyorsan öltözködjék és kisérje el a Margit-szigetre. Odaérve, Szalay egy félreeső rejtett helyet keresett fel. Ott letelepedvén, Szalay fölbontotta útitáskáját, és egy csomó újságot húzott ki abból. Ezek a párisi júliusi forradalom részletes leirását tartalmazták. A két ifjú mohón olvasta az újságokat. Ekkor Szalay lelkesen fölkiált: »Barátom! Üritsünk egy poharat a nemzetek szabadságára!« Ezzel egy üveg pezsgőt és két poharat vont elő a táskából és aztán a két iíju órák hosszáig időzött amaz elhagyott helyen, a nagy politikai események fölött csevegve. E közben beesteledett. Az iljak feje fölött a hold szelíd fénye világított, lábaiknál a Duna habjai megtörtek. Szalay ekkor tárczájából két levelet szakított ki és az egyiket barátjának nyújtván, mondá: »Ime, ird erre nevedet!« maga is ugyanezt tette. Ezután a két nevet palaczkba tevén, ezt jól bedugaszolta és a Dunába dobta. »így«, mondá utánuk pillantva, »ezek messze, messze úsznak, egészen a Fekete-tengerig, és tudja az Ég, még hová; elvégre mégis megtalálja valaki, és igy legalább ezen a módon leszünk nevezetes emberekké.« A két barát megölelte egymást és nemsokára Pestre vitte őket a csónak. Vájjon megtalálta-e valaki ama palaczkot, arról senkinek sincsen tudomása; de hogy a két fiatal ember nevezetessé lön, azt tudja minden művelt ember a világ egyik végétől a másikig.”23 22 Pulszky Ferenc: Báró Eötvös József, i. m. XVI-XVIII. 23 Fáik Miksa: Báró Eötvös József életéből, i. m. 217-218. A Magyarország és a Nagyvilág névtelen cikkében 1871. február 12-én így jelent meg a Fáik kézirata alapján először 1871 december 8-án napvilágot látott történet: „Ezelőtt negyven évvel, 1830-ban: egy reggel jó kora batyuval megrakva beköszöntött a még alig 17 éves Eötvöshöz legjobb barátja, - Szalay László s magával vitte a zöldbe. A Margit-szigetre eveztek át egy lélekvesztő csónakon s ott a szigetcsúcsán leheverészve, Szalay elővont csomagjából két üveg pezsgőt, és - nehány hírlapot. Épen akkor jött meg a párisi júliusi forradalom hire s a két ifjú lelkesülten ábrándozott a jövő, kivált az uj életre ébresztendő magyar haza jövője fölött. Midőn végre az est leszállni készült, a két barát haza indult, előbb azonban Szalay kiszakított tárczájából két üres lapot, ráírta a maga és Eötvös nevét, be tette az egyik pezsgős palaczkba s ezt aztán jól eldugaszolva a Dunába dobta. „Hátha megtalálja valaki a tenger valamely partján? Legalább ily módon fog hírünk messze terjedni,” szólt. Megtalálta-e valaki a palaczkot? Ki tudja? De a két lelkesifju hire tetteik folytán messze terjedt s bár mindketten hideg sírban porladoznak már, élni fognak örökké a nemzet emlékében.” Anonim: Apró vonások b. Eötvös életéből, i. m. 77.
