Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pál Lajos: Egy folyóirat a történész viták kereszttüzében, Századok (1931-1943)
62 PÁL LAJOS a szemében - s Szekfűt inkább tán Domanovszky és Mályusz objektív bírálatai és észrevételei elleni harag fűti.”111) A Századok pozícióját, a történész közéletben betöltött szerepét tehát nagymértékben megterhelte a Szekfű-Mályusz-vita,112 amely átívelt a két világháború közötti korszakon, a harmincas években felerősödött és az 1940-es évek elején érte el csúcspontját Mályusz rossz hírű cikksorozatával. Kettőjük gyakran kíméletlen hangú (Mályusz nyers, Szekfű gúnyos és szarkasztikus hangvételű) vitája — az előzőek mellett — nem nélkülözte a generációs ellentétek kritériumait sem, mégis a két évtizedes vita alapvetően történeti, történetelméleti volt, amely a szellemtörténet és népiségtörténet között zajlott és gyakran öltött éles, kifejezetten durva formát, ám hozzá kell tenni, hogy az utolsó szakaszban már a politikum lett a meghatározó. A történetírásban emellett más irányzatok is megjelentek. Hajnal történeti realizmusa, Domanovszky gazdaság- és társadalomtörténeti aspektusa, komoly vitákat váltottak ki, de nem ilyen — Mályusz versus Szekfű — élességgel. Hajnal szociológiai indíttatású történelmi realizmusa sokak— így pl. Szekfű — véleménye szerint is nem volt más, mint történelmi materializmus, mások vulgär marxistának nevezték, de tarthatták volna a technikai vívmányok iránti tisztelete és az ebből eredő felfogása alapján, — hogy az újítások, találmányok a történelmi fejlődést nagymértékben befolyásolják, alakítják —, „mechanikus” materialistának is.113 Kollégái gyanakodva nézték működését, megjelent munkái, tanulmányai vitákat generáltak és zavarba ejtették a történész társadalmat, ám soha nem fajult el senkivel szemben sem a viszonya úgy, mint ahogyan az Mályusz esetében történt Szekfűvel és Hómannal folytatott vitái során. Hajnal történeti koncepcióját egyedinek, kuriozitásnak tekintették, amely a 30-as évek irányzatai között szinte visszhangtalan maradt, mint egy gyanúsan a materializmusra hajazó szemléletmód. Hajnalt az 1940-es évek elején már inkább Mályuszhoz fűződő (koránt sem a régi hőfokú, már felbomlóban lévő) barátsága tette gyanússá, és az ugyanennek a barátságnak tulajdonított — ennek alapján prekoncepcionált — jobboldalisága miatt érték támadások. Külön érdekessége ennek az időszaknak, hogy Hajnal és Mályusz között 1942-öt megelőző három évben — még tisztázandó okok miatt — a barátság mélypontra zuhant. Ezt az elhidegülést súlyosbította az a körülmény, hogy 111 Károlyi Árpád levele Hajnal Istvánhoz 1934. július 26. - MTAK K Ms 5385/222. - Hajnal István hagyatéka. 112 A vita részletes tárgyalását 1. Erős Vimos: Szekfű és Mályusz vitája a „Magyar történet”röl, Századok, 1997. 2. sz. 453-476. A vita előtörténetére 1. Erős Vilmos: Historie Regnum - Historia Populum I. A Szekfű-Mályusz vita kialakulása. Századok 1995. 3. sz. 573-596. 113 Hajnal „Az újkor története” c. munkája végső konklúziójelként fogalmazta meg, hogy a paraszti társadalom az újkori társadalom szülője, mert ez a társadalmi réteg mindvégig szoros kapcsolatban maradt munkája tárgyával, a földdel. E felfogástól már egyenes út vezetett ahhoz a megállapításhoz, hogy „a modern kor szülője az ipar, a 18. századi Anglia és ennek mindent mozgató alapeleme a gép, a technika.” Hajnal e szemléletmódhoz jól illeszkedő fogódzót, módszertani kiegészítőt talált a szociológiában, „amely a társadalom szerveződéseivel foglalkozik.” - Glatz Ferenc: Hajnal István történetírása - Hajnal István: Technika, művelődés. Tanulmányok. Válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt, a jegyzeteket és az összekötő szöveget írta Glatz Ferenc. História - MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 1993. XVI.
