Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pál Lajos: Egy folyóirat a történész viták kereszttüzében, Századok (1931-1943)
EGY FOLYÓIRAT A TÖRTÉNÉSZ VITÁK KERESZTTŰZÉBEN 63 Mályusznak — 1941 végén, 1942 elején — az „Egyedül Vagyunk”-ban közölt cikksorozata a szerző számára is váratlanul nagyon rossz visszhangot, mondhatni komoly botrányt váltott ki. Mályusz a „rossz fogadtatásért” Hajnalt is hibáztatta, aki felháborodottan utasította vissza a vádat: „Ma felelőssé tettél engem azért, amit Te, nézetem szerint szerencsétlenül és elvakultan, sérelmeid megtorlására véghezvittél, - mert én (s mások is) nem mutattam kellő időben kellő szolidaritást Veled. Ugyanakkor engem, aki az [egyetemen megtartott - PL.] értekezleten — Domanovszky és Lukinich távollétében — egyedül tettem szóvá teljes határozottsággal ellenfeleid hibás eljárását, - ezért már ott helyben, majd a kari ülésen is gyűlöletes szemrehányásokkal árasztottak el. A Te vádad velem szemben meggyőz arról, hogy bántó és sértő felfogásod rólam, amivel évekkel ezelőtt barátságunkat megszakítottad, nem változott meg.”114 Hajnalnak már korábban — 1. alább Domanovszkyhoz intézett 1941. december 19-i levelét — az volt a véleménye, hogy Mályusz nagyot hibázott, amikor cikksorozatát Domanovszky és Hajnal határozott figyelmeztetése ellenére mégis elindította. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha a barátság megszakításáért, a szakmával szembeni majdnem egyöntetű szembenállásáért Mályusz alapvetően robbanékony természetét, személyisége meghatározó vonásaként meglévő gyanakvását tesszük felelőssé. Levelezési hagyatéka, emlékirata egyöntetűen olyan markáns vonásokat mutat, mint pl. a következetes haragtartást, a sérelmeit megbosszulni igyekvő személyiségét. És ahogyan az ilyen esetekben lenni szokott, nagyon gyakran önkényesen — paranoid formában, üldözéses alapon — gyanú és nem valóságos tények alapján magyarázott eseményeket, ítélt meg embereket, mint azt az előző esetben is láthattuk. Nagyon haragtartó ember volt, ahogyan a szangvinikus-kolerikus, vegyes karakterű emberek nagy többsége. Az „Egyedül Vagyunk”-ügy után néhány hónapig újra felelevenítette Hajnallal barátságát, de közel sem a régi formában, hogy azután egy évvel később (1943 áprilisában, májusában) — sérelmeit törlesztendő — a Századok körüli végső küzdelemben teljesen magára hagyja Hajnalt. (Hajnal sem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy a barátság látszólagos felújítása azért történt, hogy még nagyobbat üthessen rajta - a „megfelelő” időpontban.) Mályusz értékelése saját szerkesztői tevékenységéről Mályusz nézeteivel kevesen tudtak azonosulni a szakmában115 (jószerivel csak a szélsőjobbra csúszó történészek és a szakmán kívüli népi írók közül egynehányan), és ez azután a teljes elszigetelődéséhez vezetett. Sokan idegenkedtek korábbi Szekfű-kritikáitól, és szerkesztői posztjáról való lemondása116 is 114 MTAK K Mályusz Elemér levelezése - Hajnal Mályusznak, 1942. február 20. 115 Nagyon sajátos, hogy a Hajnal-hagyatékban nem lehet találni a népiségtörténetre észrevételeket, megjegyzéseket; kettőjük között mintha — a kölcsönösség alapján — megegyezés lett volna egymás történelmi szemléletének tiszteletben tartásáról. 116 Mályusz emlékirataiban így vélekedett erről: „Annak ellenére, hogy a szerkesztésben és mint szerző meggyőződésem hirdetésében szabad kezet kaptam 1935 végén elhagytam Domanovszkyt és Hajnalt. Lemondásom fő oka az volt, hogy elfoglaltságom a Századoknál túlontúl idő-