Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hernády Zsolt: "...küzdve a hontalanság fájdalmaival..." Rónay Jácint levelei Szemere Bertalanhoz
re szerint pedig: „Alakunk és szavunk mint élő emlék és élő hang a népeket hazánk sorsára emlékeztetgeti.”47 1858- ban elkészült Rónay A tűzimádó bölcs az ős-világok emlékeiről című munkája, melyet nagy örömmel írt. Cornides Lajossal elküldte a francia fővárosba a kéziratot, „mert oly régen ígéri már, hogy a párizsi jó barátnak esendő alkalommal fog dolgozataiból valamit küldeni rövid időre olvasásul”. Egy levelet is írt hozzá, melyben „tudatta a találkozását Livingstone-nal, egyszersmind azon körülményt, hogy a londoni geográfiai társulattal közölte mindezt, mit hazai hírek után Magyar Lászlóról, s a M [agyar] Tud[ományos] Akadémia által kiadandó utazásairól újabb időben hallott, hozzácsatolva a másodtitkár következő levelét”, s közölte az angol levelet. Szemere válaszában dicsérte a művet, de egy formai kifogása volt. Nehezményezte, hogy Rónay tudományos témájú művet költői alakban írt, így az olvasó, különösen a magyar olvasó nem fogja tudni, hogy mi az igaz és mi nem a műből. „Miért költeményként előadni, mi pozitív tudomány? Ezt nem látom át, másrészről sajnálom, hogy ennyi tanulmány elvész, mert a forma miatt hitelét veszti el.” Rónay nem vitázott: „Igaza van, de nekem jól esett így írnom, s nem bánom, hogy így írtam!”48 1859- ben azon merengett naplójában Rónay, hogy milyen nehéz lelki harcokat vívtak egyes barátai, így Szemere is: „ő is vívott bámulatos erőfeszítéssel, ő is küzdött elkeseredett szíve érzelmeivel, halálosan sebzett büszkeségével, tétlenségre kárhoztatott határtalan tevékenységével”. A hazában elvesztette népszerűségét Kossuth elleni gyűlölete miatt, és az emigrációban is „kizáratott az ország felszabadításával foglalkozó férfiak tanácsából”. És ennek oka legnagyobb részben, Rónay szerint, maga Szemere volt. „De ezt az emberek nem ismerik el soha, önmagunkat mentve, másokat okozunk; így tőn Szemere is, szerencséjére így tőn, különben a kínos lelki küzdelmek alatt tán összeroskad vala” - írta prófétai lelkülettel.49 Ebben az évben említi Szemere először Rónayt naplójában: „... Rónay, hajdani barát, professzor, író, kinek elve van” - ezzel azon kevesek között tartva számon, akik nem hódoltak be Kossuthnak. Egy 1859. szeptember 28-i angol újságcikk a The Free Presse-ben is azok között sorolta fel Rónayt, a „Londonban lakó magyar tudóst”, akik az emigráció tekintélyesebb tagjai közül nem csatlakoztak Kossuthhoz, Vukoviccsal és Szemerével együtt. Természetesen ezt is feljegyezte a párizsi emigráns.50 1860 szeptemberében Szemere, aki megrendült anyagi helyzete miatt borkereskedésbe kezdett, arra kérte Rónayt, hogy adjon el, az ő neve említése nélkül, 250 palack tokaji bort eywoodi vendégeskedésekor. Rónay persze nem árulhatott RÓNAY JÁCINT LEVELEI SZEMERE BERTALANHOZ 633 47 Rónay Jácint levele Bula Teofilhoz. Hastings, 1855. szeptember 6. OSzKK Levelestár, Szemere Bertalan: A magyar emigráció. OSzKK Quart. Hung. 2361. 48 Szemere Bertalan levele Rónay Jácinthoz. Párizs, 1858. február 12. PHFK BK 249/V 3. Rónay említett levele lappang vagy megsemmisült. Tartalmát lásd: Rónay Jáczint: Napló-töredék i. m. III. 5-6., 9-11. Rónay műve két év múlva névtelenül nyomtatásban is megjelent, gróf Széchenyi István jóvoltából: A tűzimádó bölcs az ős-világok emlékeiről. Pest, 1860. 49 Rónay Jáczint: Napló-töredék i. m. III. 62. 50 Szemere Bertalan-. Napló (1849-1861). Sajtó a. r.: Albert Gábor. Miskolc, 2005. 360. (1859. július), 363. (1859. augusztus), 372. (1859. szeptember).
