Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hernády Zsolt: "...küzdve a hontalanság fájdalmaival..." Rónay Jácint levelei Szemere Bertalanhoz
634 HERNÁDY ZSOLT bort a vendégségben. Bár óhajtotta, nem gondolta, hogy sikeres lesz a volt miniszterelnök borvállalkozása. „Mily nyugodtan, mily kényelmesen élhetett volna, ha elégli vala azt, amivel bírt! Sajnálom őt és sokat hányatott szeretteit.”51 Ezen esztendőben Szemere többször járt Londonban, így augusztusban és novemberben többször is találkoztak.52 Bizonyosan megtudta, hogy Rónay Kossuth gyermekeit is tanítja, valószínűleg ezért neheztelt rá, mert a következő év elején azt írta Vukovicsnak: „Nem hallám, hogy Széchenyi [Béla] erre járt volna, ha volt is, hozzám nem jött. Hihetőleg, mivel Rónay uram nem akarta, e betyár-jezsuita egy személyben. Ha hozzád Széchenyi elment, az annak a jele, hogy Rónay kegyében vagy most, bár azelőtt nem voltál.” Szemere igazságtalanul ítélte meg Rónayt ez ügyben, és Vukovics meg is írta neki, hogy nem Rónayn múlt az iijú gróf látogatása.53 1862 áprilisában Szemere családjával az angol fővárosba is költözött egy időre. „Ót a magyar bor űzi, engem az angol kenyér; azért ritkán találkozunk, s többnyire csak az esti órákban öreg Mayer barátomnál” - jegyezte fel Rónay. Csak a borról, esetleg Kossuthról és „az idegen hatalmak könnyű játékáról” lehetett Szemerével beszélgetni, amit a szerzetes bizony már unt. „Megdöbbentő, mennyire megrendítették Szemerét politikai csalódásai és anyagi veszteségei. Népszerűsége elvesztéséről könnyedén szól, de mélyen érzi, fájlalja; anyagi veszteségeit, „si fractus illabatur”, pótolni óhajtja, akarja. És ha ez nem sikerül, mit nem merek hinni, mivé fog lenni?”54 Ismét mindketten részt vettek a londoni világkiállításon, mely a magyar vendégek kalauzolása miatt rengeteg feladatot adott Rónaynak, bár tudósítást róla a magyar lapokba ő nem vállalt ezúttal.55 1863-ban Rónay egy Mayer által írt levélben küldte üdvözletét Szemerének és nejének, amint az korábban is előfordult. Szemere is többször küldte jókívánságait Rónaynak valamelyik angliai levelezőtársa által.56 Rónay 1864 nyarán a kontinensre utazott, Párizsban is járt, de Szemerével nem tudott találkozni, sőt — ahogyan írta Vukovicsnak — „azon szomorító hírt vettem, hogy elméjében végképp és orvosolhatlanul megzavarodott”.57 „Minő szívrendítő végzet” - tette hozzá naplójában Rónay.58 Szemere valóban megtört élete nehézségei alatt, felesége amnesztiát kért, s az elborult elméjű egykori miniszterelnököt 1865-ben hazaszállították. 51 Rónay Jáczint: Napló-töredék i. m. III. 118. 52 Szemere Bertalan-. Napló i. m. 406., 410. (1860. augusztus), 418. (1860. november). 53 Szemere Bertalan levele Vukovics Sebőhoz. Párizs, 1862. február 16. MNL OL R 216 Vukovics Sebő iratai 1. d. 1. t., és Vukovics Sebő levele Szemere Bertalanhoz. London, 1862. március 11. OSzKK Levelestár. A leveleket közli: Albert Gábor: Lidérc minden, mi homályba vezet. Szemere Bertalan leveleskönyvét olvasom (1849-1865). Bp., 1991. 272-275. 54 Rónay Jáczint: Napló-töredék i. m. III. 213-214. A latin idézet: „Si fractus illabatur orbis, impavidum ferient ruinae.” Horatius: Ódák III. 3. 7-8. Magyarul: „Ha romba dől is a világ, a rettenthetetlen állni fog a romokon.” 55 Rónay Jácint levele Perczel Mórhoz. London, 1862. május 9. OSzKK Fond 89/121. 56 Mayer György levele Szemere Bertalanhoz. London, 1863. november 21. OSzKK Levelestár. 57 Rónay Jácint levele Vukovics Sebőhoz. London, 1865. augusztus 11. MNL OL R 216 Vukovics Sebő iratai 1. d. 1. t. 58 Rónay Jáczint: Napló-töredék i. m. III. 343.
