Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hernády Zsolt: "...küzdve a hontalanság fájdalmaival..." Rónay Jácint levelei Szemere Bertalanhoz
632 HERNADY ZSOLT látszik Szemere nem igen gondol arra, hogy vannak menekültek, kik nem készből élnek, hanem saját nehéz szerzeményeik után.”39 1855-ben Szemere elküldte — kivételesen nem fordításra, hanem ajándékként — Rónaynak Lombok és Töviskék című művét, „a kőiratú munka nem volt a közönségnek szánva, csak ismerősök és barátok kezén járt 200 példányban”. Rónay ekkoriban négy hétre a tengerpartra utazott Mayer meghívására, itt jegyezte fel a műről: „Szemerét nem örömest látom a szárnyas lovon, ő prózaíró; a Töviskék sikerültebbek, mint a Lombok, melyeket néha keresve kellett keresnie az emberi gyengeségek és tévedések tövis-rengetegében; hogy a Töviskékben szerencsésebb volt, igen természetes: a költő tövises pályán járt, midőn tollát a múlt keserveibe mártva megírá a Forradalmi jellemképeket.”40 Evekkel később pedig azt írta: „A tövisekre azt jegyzem meg, hogy kizárólag Kossuth barátságára szorítkoznak, ezt Szemere nem bocsátotta meg senkinek.”41 Szemere levelei a „Kossuthtal vagy nélküle” jelszó körül forogtak, és Rónay kicsit unta ezen leegyszerűsített politikai képletet. Ebben az esztendőben is kapott feladatokat Párizsból, melyekkel kapcsolatban elkeseredetten jegyezte fel naplójában: „Nem, nem! A legnagyobb baj az, hogy miután sérteni nem akarok, viszonyos költségkímélésből, mások leveléhez csatlandó, cifra sorokat keilend írnom, melyekből csak párizsi barátom nem, de mindenki más azt olvasná ki: ne zaklasd szünet nélkül azt a szegény menekült társadat, elég gondja van!”42 1856. február 27-én Szemere váratlanul Londonba érkezett, hogy elfogassa Szabó Pált, aki 100 ezer frankot sikkasztott el tőle, és állítólag a liverpooli kikötőből akart Amerikába szökni. A csalót nem sikerült elfogni, Rónay pedig naplójában tette föl a kérdést: „Hogyan is bízhatott Szemere oly emberben, ki hazáját megcsalta ...?”43 1857 végén, egy év hallgatás után jött levél ismét Párizsból, melyben Szemere elküldte nyolc példányban A magyar emigráció című röpiratát.44 Rónay kissé gúnyosan jegyezte fel naplójába, hogy Szemere végre írt megszólítást is. Valóban legelső leveliben nem használta a formulát, de aztán igen. Szemere egyébként várta Rónay híreit, ahogyan utalt londoni barátja gyönyörű kézírásos leveleire: „írjon ... ne oly szépen, de sokat, bár rútul.”45 Az ötvenes évek közepén a két halálra ítélt46 így fogalmazta meg emigráns létüket: „mi a magyar nemzetnek eleven holtjai vagyunk” - írta Rónay, Szeme-39 Rónay Jáczint: Napló-töredék i. m. II. 205., 208., 210-212., 259-260. 40 Szemere Bertalan-. Lombok és Töviskék - Forradalmi jellemképek. Párizs, 1854. Rónay Hyaczintnak dedikálva. PHFK BK 249/V 3., Rónay Jáczint: Napló-töredék i. m. II. 3L4-316. 41 Rónay Jácint levele Szolnoky Viktorhoz. London, 1866. május 6. OSzKK Levelestár. 42 Rónay Jáczint-. Napló-töredék i. m. II. 278-279. Gyakran előfordult, hogy Mayer vagy Rónay egy borítékban postázta a levelüket, és Szemere is egynek írt, de kettőnek szólt. 43 Szabó a negyvenes években itthon sikkasztott, majd külföldre menekült, és Boldini néven élt Párizsban. Vö.: Rónay Jáczint-. Napló-töredék i. m. II. 337-339. 44 Az 1857 májusában íródott munka egyik példánya: OSzKK Quart. Hung. 2361., Horváth Mihály hagyatékában is: Oct. Hung. 441. ff. 18-21. 45 Rónay Jáczint-. Napló-töredék i. m. II. 390. 46 Szemerét 1851. szeptember 22-én ítélték halálra. ítéletét közli: Magyar Hírlap 1851. szeptember 23. 2609. Ugyanitt található az idéző végzés 39 személynek, köztük Rónaynak. Az ő ítélete egy év évvel később született meg.
