Századok – 2015
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hernády Zsolt: "...küzdve a hontalanság fájdalmaival..." Rónay Jácint levelei Szemere Bertalanhoz
626 HERNÁDY ZSOLT be a bencés rendbe, és kilenc év múltán szentelték fel áldozópappá. Győrben a bölcsészet tanára lett, s lélektani munkákat írt. Politikai és közügyekkel nem foglalkozott ekkoriban, ahogyan 1833-ban fogalmazott: „... mert köztünk semmi olyas nem történik, ami említést érdemelne, ami pedig a városban történik, ámbár eme lármás Győrnek közepette lakjak is, keveset vagy éppen semmit sem tudok.”4 1847-ben az Akadémia levelező tagja lett. A negyvenes évek átalakulásában is visszafogottan óvott a forradalmi lázongásától. 1848-ban egy győri népgyűlésen azonban véletlenül belesodródott az eseményekbe, amelyek elragadták.5 Nem tért vissza Pannonhalmára, hanem egyházi főszónok lett. 1849- ben már egyházi népszónoknak, majd Győr megye papi biztosává nevezték ki. Július 22-i kiáltványában igen radikális szavakkal buzdította a népet: „Nem kell többé koronás apa, ki aranyos fejét azon törje, hogyan igázza le nemzetünket. ... Ha nincs elég fegyverünk, leszedjük keresztjeinket, harangjainkat, és szent edényeinket kovácsoljuk fegyverré, és ezekkel verjük le az istentelen nemzettapodókat. Ezekkel verjük le, ha kell az osztrákot, ha kell az oroszt.”6 A szabadságharc bukásának napjaiban Világosnál találjuk Rónayt, ahonnan barátjával, Lukács Sándorral bujdosni kezdett, majd emigrációba menekült Angliába. Előérzete nem csalta meg, az osztrák hadbíróság felségárulásért vagyonelkobzásra és halálra ítélte, és 1852. május 6-án 25 társával „in effigie”, teste hiányában nevét bitófára akasztotta.7 Emigration 1848-1864. Brüssel-Leipzig, 1864. 52., Pór Antal: Rónay Jáczint pozsonyi prépost. Pozsony- Bp., é. n. [1885.], Pór Antal: Rónay János Jáczint r. t. emlékezete. Bp., 1891. In: Emlékbeszédek a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól VI. Bp., 1891., Acsay Ferenc: Rónay Jáczint János élete. Győr, 1906., Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XI. Bp., 1906. 1148-1156., Sörös Pongrácz: A Pannonhalmi Főapátság története VI/A. Bp., 1916. 98., 115., 119., 227., 445., 447., 448., ALladiatoris Irma: Rónay János Jáczint (1814-1889). Élővilág 1964. 5. 49-53., Pászthory Valter: Rónay Jácint áttörése. Vigilia 1964. 11. 661-665., Sinkó Ferenc: Rónay Jácint. Egy magyar pap élete a XIX. században. Rónay Jácint naplójából. Vigilia 1970. 11. 747-767., Pál Lajos: Rónay Jácint. Századok 1971. 3-4. 670-695., Pál Lajos: Rónay Jácint. Bp., 1976., Kálmán Gyula: A darwini származáselmélet első magyar népszerűsítője. Köznevelés 1982. 21. 8., Adriányi Gábor: Drei Naturwissenschaftler im ungarischen Klerus des 19. Jahrhunderts: Jácint Rónay OSB, Kabos Hegyfoki und Ányos Jedlik OSB. In: Theologie - Grund und Grenzen. Herausgegeben von Hans Waldenfels. H. n., 1982., 547-555., Máthé Romuáld: Rónay Jácint. Műhely [Győr] 1993. 3. 42-47., Rónay Jácint: Napló (Válogatás). Sajtó a. r.: Hölvényi György. Bp.-Pannonhalma, 1996., Hermann Róbert: Egy tudós pap az emigrációban (avagy hogyan nem szabad forrást kiadni). Aetas 1996. 2-3. 284-289., Csurgai Horváth József: Fehérvári arcképcsarnok. Árgus 1998. 2. 67-70., Bana József: Rónay Jácint, a forradalom egyházi főszónoka. In: „Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Közlemények Székesfehérvár történetéből. Szerk.: Csurgai Horváth József, Demeter Zsófia. Székesfehérvár, 2000. 173-183., Csorba László: Tudós és hazafi. A 200 éve született Rónay Jácint emlékezete. Honismeret 2014. 4. 6-10. 4 Rónay Jácint levele Rómer Flórishoz. [Győr,] 1833. december 13. Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár (továbbiakban: OSzKK), Levelestár. Apolitikus viselkedésére lásd még: Rónay Jáczint: Napló-töredék i. m. I. 63., III. 129. 5 Rónay Jáczint: Napló-töredék i. m. I. 63-67. 6 Rónay Jácint kiáltványa. Győr, 1849. június 22. OSzK Plakát- és Kisnyomtatványtár Kny. 1848. 27611. 7 Rónay hadbírósági tárgyalását és ítéletét lásd: Hadtörténelmi Levéltár (továbbiakban: HL) Pesti hadbíróság 1852.-7/22. Magyarul az ítéletet közölte: Magyar Hírlap 1852. május 7. 3552. Lásd még: Rónay Jáczint: Napló-töredék i. m. II. 93., Teleki Sándor Emlékezései. Bp., 1958. 278-285.