Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Soós László: Tisza István kormányalakítása és parlamenti küzdelmeinek első időszaka (1903. november 3. - 1904. április 19.)
620 SOÓS LÁSZLÓ Valamennyi ellenzéki párt 1904. március 11-én értekezletet tartott azzal a céllal, hogy a további teendőket meghatározzák. Abban egyet értettek, hogy ígéretükhöz híven az obstrukció fegyverével nem élnek. A Függetlenségi Párt tagjai az értekezletük bevezetőjeként Thaly Kálmánnak a béke érdekében kifejtett sikeres tevékenységét ünnepelték. Ezt követően rátértek az országgyűlés előtt álló feladatok megbeszélésére. Ennek keretében Barta Ödön, mint a pénzügyi bizottság tagja a költségvetési törvény vitájának előkészítését ismertette. Megállapodtak abban, hogy az 1902. évi költségvetési törvény alapján fenntartott államháztartás 1903-ban és most, 1904-ben is olyan kiadásokat teljesített, amire a kért felmentést csak zárszámadási jelentés alapján adhatják meg.150 A disszidensek értekezletén Apponyi Albert bevezetőjében leszögezte, hogy megszűnt az obstrukció és ezzel kezdetét veszi az ellenzék törvényes harca. A továbbiakban ismertette az új Nemzeti Párt alapelveit, amelynek programját — az Apponyi Albert által ismertetett alapon — egy bizottság fogja kidolgozni. Elkerülhetetlennek látszott a régi célkitűzések új pontokkal történő kibővítése, mert a Bánffy Dezső vezette, most alakuló Új Párt, 67-es közjogi alapon olyan nemzeti követelésekkel lépett színre, amelyeket a régi Nemzeti Párt is magáénak vallott. A nézetek licitálásának színterén sokan vallották: aki a többi párttal szemben képes radikálisabb követelésekkel előállni, az a népszerűségi versenyben előnyt szerezhet. Ezen az estén az Ugrón Gábor és a Szederkényi Nándor vezette csoportosulás, beható vitákat ígérve, de a korábbinál lényegesen békésebb hangnemben készült a parlament következő üléseire.151 A pártok közötti békekötést egyedül a Néppárt használta fel arra, hogy a többiek ellen — nem sok sikerrel — támadást indítson. Az obstrukció befejezéséért a sajtóban különösen erős hangnemben a Függetlenségi Párt vezetőit támadták: „Vége van az obstrukciónak! Lehullott az álarc a 48-as szájhősökről. ”152Molnár János kanonok a Néppárt egyik vezetője nyíltan hangoztatta, hogy sajnálja a békekötést, mert ha Tisza a házszabály módosítási indítványát vissza nem vonja, akkor a kormány két hét alatt megbukott volna.153 A kanonok tudni vélte, hogy a március 13-án megtartott minisztertanácson határozat született arról, hogy a kormány a miniszterelnök tervét végre fogja hajtani.154 A kételyek ellenére az ellenzék betartotta ígéretét és a törvényjavaslatokról kialakult viták már nem akadályozták az országgyűlés munkáját, így a képviselők 1904. március 18-án megszavazták az indemnitást és ezzel az 1903. május 1-jétől fennálló költségvetés nélküli kormányzás időszaka véget ért.155 A mintegy tizenegy hónapon át tartó exlex állapot időszakában, az ellenzéki pártok támogatásával az adófizetési hajlandóság erősen meggyengült. Az 150 Egyetértés, 1904. márc. 12. A Függetlenségi Párt értekezlete. 151 Egyetértés, 1904. márc. 12. A munka útján. 152 Néppárt, 1904. márc. 19. Vége az obstrukciónak! 153 OSZK Kézirattára Quart. Hung. 2955. Berzeviczy Albert: Az első Tisza-kabinet parlamenti küzdelmei. 1903-1905. 27. 154 Az 1904. márc. 13-án megtartott minisztertanácsi ülésen ilye napirendi pont nem szerepelt. 155 Az 1904. év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényt Ferenc József 1904. márc. 29-én szentesítette, és az Országos Törvénytárban mint a IV törvény került kihirdetésre.
