Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Soós László: Tisza István kormányalakítása és parlamenti küzdelmeinek első időszaka (1903. november 3. - 1904. április 19.)
616 SOÓS LÁSZLÓ Szentiványi Árpád bejelentése szerint a párt programjának megvitatása helyett — ami lényegében a régi Nemzeti Pártéval megegyezett — most a Tisza István által előterjesztett házszabály módosítás kérdése kerül napirendre. Apponyi Albert bevezetőjében úgy vélte, hogy az obstrukció már a végső napjait éli, ezért Tisza indítványára, ami törvényellenes, semmi szükség nem volt. Elismerte, hogy a „házszabályok bizonyos mértékig reformra szorulnak. A házszabályok azonban a kisebbség védelmére szolgálnak a hatalmi többség túlkapása ellen. A reformot tehát csak pártközi egyezmény alapján lehet és szabad megvalósítani.” A hozzászólók közül többen is a technikai obstrukció alkalmazását javasolták. Ezzel Apponyi nem értett egyet és kijelentette, hogy amennyiben az általa megfogalmazottakat nem tartják tiszteletben, „levonja a konzekvenciákat.” Az erélyes fellépés hatott, és ezek után már mindenki elfogadta, hogy a célokat és a módszereket a párt vezére határozza meg. A házszabályokról kibontakozó vita ismét egy asztalhoz ültette a Tisza István megbuktatásáért szövetkezett ellenzéki képviselőket. 1904. március 8-án este a Pannónia Szállóban megtartott tanácskozáson a Függetlenségi Párt, a Néppárt és a Szederkényi csoportosulás képviselői jelentek meg, csak a disszidensek hiányoztak.139 A részt vevők végül is abban állapodtak meg, hogy Tisza Istvánt nem akadályozzák meg abban, hogy március 9-én indítványának indokait ismertesse, mert a támadást csak ezek után indítják meg. Az ellenzéki újságokat pedig arra kérték, hogy az itt elhangzott tervekről ne írjanak, nehogy a kormánypárt ezekről idő előtt tudomást szerezzen. Tisza István az országgyűlés ülésszakának berekesztésére is felkészült. Ezért 1904. március 9-én legfelsőbb előterjesztést készített, amelyben arra kérte az uralkodót, hogy az 1901/1906. évi országgyűlés 1902. október 6-án összehívott második ülésszakát berekeszthesse, illetve a házszabály módosítása érdekében a harmadik ülésszakot azonnal megnyithassa.140 Az időközben kedvezően megváltozott parlamenti viszonyok miatt az ülésszak bezárására márciusban nem került sor. A Függetlenségi Párt 1904. március 9-én — a beteg Kossuth Ferenc jelenlétét nélkülözve — konferenciát tartott, amelyen Polónyi Géza úgy foglalt állást, hogy „itt egy nemzetellenes kormányzati rendszerrel állunk szemben s teljesen jogosult az ellenzéknek gróf Tisza kormányzatával szemben a személyi harc is.”141 Kelemen Béla hozzászólásában vetette fel azt a gondolatot, hogy fel vei — Ave Cesar, morituri te salutant — üdvözölte a miniszterelnököt. Tisza erősen megrázta a feléje nyújtott kezet és így válaszolt: de vajon melyikünk a moriturus? Erre Apponyi nem válaszolt. 139 Egyetértés, 1904. márc. 9. A közös ellenzék. 140 OL K26-1905-III-74. Tisza István miniszterelnök felterjesztése az uralkodó részére. 1904. márc. 9. 141 Egyetértés, 1904. márc. 11. Az előzmények. Lásd még: Kossuth Ferenc 1904. márc. 6-án „Bizalmas” jelzéssel ellátott levele Tisza Istvánnak: „ (...) Politikában ellenfelek vagyunk, de egyenes és tökéletesen lojális elvek választanak el egymástól, de nem személyes tekintetek, a magánéletben tisztelőd és barátod maradok, épp ezért engedd, hogy őszintén írjak, az én véleményem nem gyanús. Magyarországon az erőszak mindig rossz politika volt, ezt bizonyítja egész történelmünk,... Most még rosszabb e politika, midőn ellenfeleid és ellenségeid számát szaporítja, követőidet pedig a túlzás megingatja. (...) A felháborító, mindent leromboló, semmit sem tisztelő fiók obstrukció, magától megszűnt volna 4-5 nap lefolyta után, ha be nem adod a parallelülésekre vonatko-
