Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Soós László: Tisza István kormányalakítása és parlamenti küzdelmeinek első időszaka (1903. november 3. - 1904. április 19.)
610 SOÓS LÁSZLÓ vádakat és azzal vágott vissza, hogy Apponyi habozó magatartásával, tántorgásával elvesztette azt a jogcímet, hogy a nemzet vezérének tekinthesse magát. Az a körülmény, hogy a magyarok a katonaságot érintő kérdésekben nem voltak képesek egységes álláspontra jutni, a birodalmi szemlélet mellett síkraszálló hadügyminiszter tárgyalási pozícióját erősítette. Tisza István nézeteit —a kormánypárton kívül — csak a katonai kérdésekben mérsékelt követelésekkel fellépő Néppárt vezetője Zichy Lajos támogatta, aki véleményét ezen az 1904. február 23-ai ülésen így foglalta össze:” a párt.. ..programjában nem is vett fel mást a hadsereg kérdésében, mint a status quo fenntartását. Ennek következtében az újoncfelemelési javaslattal szemben tulajdonképpen csak anyagi kompenzációt kerestem és a nemzeti aspirációkat ellenszolgáltatás képen nem tekintettük. Az ütközőpont tehát nálam nem a nemzeti aspirációk, hanem a nemzet anyagi teherviselési képességének a momentuma. (...) A paritást én mindenekelőtt a hadsereg külső megjelenésében óhajtanám megvalósítva látni: a jelvények és a zászló kérdésének közjogi helyzetünknek megfelelő megoldásában. (...) Követelem azonban a magyar nyelvnek a katonai judikaturában való érvényesülését. A vezérlet és vezénylet nyelvét azonban én legalább célszerűségi szempontból nem követelem...”118 A delegáció 1904. február 24-ére összehívott tanácskozásán Tisza Istvánnak szembesülnie kellett azzal, hogy az Apponyi elleni kemény fellépését a kormánypárt tagjai sem helyeselték.119 A Szabadelvű Párt képviselői attól tartottak, hogy ilyen eljárás mellett a disszidensek az obstrukciót folytatókhoz csatlakozhatnak, illetve a tervezett házszabály módosítások ellen léphetnek fel. Tisza előző napi beszédét Rakovszky István bírálta a legkeményebben, és az erre adott válaszát a miniszterelnök arra használta fel, hogy Apponyitól burkoltan elnézést kérjen. Tisza kijelentette:” Sohasem állott tőlem távolabb semmi, mint az, hogy gróf Apponyi Albertnek igazemberi mivoltát és azt a tulajdonságát, hogy ő legjobb meggyőződése szerint kívánja szolgálni a közügyet, kétségbe vontam volna. (...) De azt a személyi tiszteletet, mellyel viseltettem és a mellyel viseltetni fogok gróf Apponyi Albert iránt, legkevésbé sem érintette és érinteni sem kívánja felszólalásom...”120 A Bécsben tartott közösügyi tárgyalásokra kiküldött magyar delegáció 1904. február 26-án fejezte be munkáját. Annak ellenére, hogy a delegáció a hadügyi költségvetés elfogadásával a legfontosabb kötelezettségének eleget tett, a négyhétig tartó tanácskozáson a katonaságot érintő kérdésekben elért csekély eredmény, még a kormánypárti küldöttek várakozásait sem elégítette ki. A hadügyi vezetés megmaradt a maga régi álláspontján, hogy a hadsereg közösségének, egységének, német nyelvűségének érintetlenül kell maradnia. A 118 Egyetértés, 1904. febr. 24. Az anyagi kompenzációk. 119 Paliavicini Ede őrgróf erről így ír: „A Tisza-Apponyi jelenet kínos volt, különösen Tisza embereire nézve. Tisza felpaprikázta Apponyit, de az pofon vágta Tiszát, ki másnap és harmadnap mindent visszavont. Én úgy látom, hogy Tisza már nem fog boldogulni, nincs igazi pártja, s nézetem szerint abban az öreg hibában szenved, hogy itt keresi a baj csíráját, holott az Bécsben van, a bécsi körök hagyományos szamárságában és rosszakaratában.” OL Károlyi család fóti levéltára (a továbbiakban: P389)-2. CS.-49. Paliavicini Ede őrgróf levele gróf Károlyi Sándor részére. 1904. febr. 29. 120 Egyetértés, 1904. febr. 25. Tisza István beszéde.
