Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Soós László: Tisza István kormányalakítása és parlamenti küzdelmeinek első időszaka (1903. november 3. - 1904. április 19.)
608 SOÓS LÁSZLÓ se.”110 A „taktikára” való hivatkozás azért kapott itt hangsúlyt, mert Apponyi az önálló vámterület igényét kizárólag gazdasági kérdésnek tekintette, és hibának tartotta, hogy erről közjogi vitát folytatnak.111 Többször hangoztatta, hogy ameddig ezen kívánság gazdasági előfeltételeit nem vagyunk képesek megteremteni, addig csak a minél előnyösebb szerződésekkel lehet közgazdasági érdekeinknek érvényt szerezni. A disszidensek az obstrukció megszüntetését fontosnak tartották, de a tervezett intézkedéseket, mint „a parlamentarizmus mezébe öltözött kormányzati abszolutizmus behozatalát” elutasították.112 A Függetlenségi Pártban az a nézet dominált, hogy az obstrukció nem csak a parlament normális működését akadályozza meg, hanem lehetetlenné teszi, hogy Tiszától ígéreteinek beváltását követelhessék, ezért most folytatni semmi értelme. A Néppárt harcias tagjai pártközi megegyezést nem támogattak, a kormány elleni harcukat minden eszközzel — Tisza István megbuktatásáig — tovább kívánták folytatni. Erre utal a szabadelvű pártkörben elhangzott tájékoztató, amely szerint a Néppárt a bécsi összeköttetései révén hamis információkat terjeszt az osztrák fővárosban.113 Teszi ezt azzal a céllal, hogy a budapesti sajtó erre hivatkozva intézzen támadást a magyar miniszterelnök ellen. Tisza István 1904. január 27-én reggel érkezett Bécsbe, ahol az uralkodó rövid, mintegy 20 percig tartó kihallgatáson fogadta. Az ellenzék szerint a miniszterelnök most kér felhatalmazást arra, hogy a parlamentben kivételes eszközök alkalmazásával az obstrukciót letörje. Ezeket a híreszteléseket cáfolva az audienciát követően Tisza István az újságírók előtt a következő nyilatkozatot tette: „Semmiféle különös felhatalmazást nem kértem. Nem volt szükségem rá, mert mindezeket a felhatalmazásokat, amelyek a parlament normális rendjének visszaállítására kellenek, már régen megkaptam. Csak jelentést tettem a felségnek a helyzetről s a folyó ügyekről.”114 Valószínű, hogy az uralkodó és a magyar miniszterelnök közötti megbeszélés legfontosabb tárgykörét most nem a katonai kérdések alkották, hanem a közös költségvetés elfogadási ütemtervének véglegesítése. A magyar delegáció munkájának megkezdésére vonatkozó határidő kijelölése szerepelt azon a tanácskozáson is, amelyet Tisza István a rövid kihallgatás után Goluchowszki külügy- és Pitreich hadügyminiszterrel folytatott. A tárgyalások gyors lezárását követően Tisza István a délutáni vonattal visszautazott Budapestre. Az országgyűlés 1904. január 30-án, a delegáció munkájára tekintettel felfüggesztette munkáját. A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság hadügyi albizottsága 1904. február 8-án kezdte el megbeszéléseit 110 Gróf Apponyi Albert Emlékirataim 1899-1906. II. Budapest, 1934. 66-67. 111 Matlekovits Sándor erről így írt: „A vámpolitika épen politika, még pedig külügyi politika és a külügyi politika más államoktól függ, más államokra kell tekintettel lenni...” Pesti Hírlap, 1902. ápr. 10. Autonóm vámtarifa. 112 Egyetértés, 1904. jan. 26. Tisza bukik? Egyéni kezdeményezésként Smialovszky Valér képviselő egy bizottság felállítását javasolta, amely a házszabály módosítást a pártokkal egyeztetve dolgozná ki. OL K2-AXIII-5. Határozati javaslat. 1904. jan. 27. 113 Egyetértés, 1904. jan. 24. Fordulat előtt. 114 Egyetértés, 1904. jan. 28. A királynál.
