Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Soós László: Tisza István kormányalakítása és parlamenti küzdelmeinek első időszaka (1903. november 3. - 1904. április 19.)
TISZA ISTVÁN ... PARLAMENTI KÜZDELMEINEK ELSŐ IDŐSZAKA.607 tézkedés az országgyűlés feloszlatásához vezet, és ezzel a delegáció tagjainak megbízatása is véget ér. Ezért a közös költségvetés elfogadása érdekében a kormány úgy döntött, hogy a tervezett — a katonaságot érintő, a tisztviselők fizetésrendezéséről szóló, a tanítók illetményének felemelésére vonatkozó, az állami beruházásokkal foglalkozó — törvények elfogadtatására csak a delegációk munkájának befejezése után kerülhet sor. A kormány fenti határozatának meghozatalához az is hozzájárult, hogy az uralkodó és a közös kormány egyességre jutott: bármi történjék is Budapesten, újabb közösügyi indemnitáshoz nem járulnak hozzá, februárban a közös költségvetés ügyét rendezni kell. A Szabadelvű Párton belül Tisza támogatottsága jónak volt mondható, mert becslések szerint mintegy 70 képviselőre feltétel nélkül számíthatott, de az obstrukció letörésének programját szinte mindegyik párttársa támogatta.108 A párton belüli ún. kaszinó párt — Tisza bukása esetén — egy koalíciós kormány létrehozását is elképzelhetőnek tartotta, amelybe Andrássy Gyula, Khuen-Héderváry Károly, Apponyi Albert és Zichy János is meghívást kapna. Az Apponyi Albert köré csoportosuló, a Szabadelvű Pártból távozó ún. disszidensek 1904 januárjában sem léptek „csatasorba,” terveik szerint ezen csak akkor változtatnak, ha a parlamenti obstrukció véget ér. A kormánypárt is arra törekedett, hogy a véglegesen távozók számát csökkentse. Ennek érdekében az országgyűlés különböző bizottságaiban a Szabadelvű Pártból való kilépés miatt megüresedett helyeket új tagokkal nem töltötték be, hanem az 1904. január 15-én megtartott pártértekezleten a régieket újraválasztották.109 Ez a gesztus — az ellenzékhez való közeledést hátráltatva — a disszidenseket meglepte, mert korábban arra számítottak, hogy Tisza kíméletlenül fog fellépni ellenük. Apponyi a parlamentben 1904. január 15-én elmondott beszédében — az ellenzék nemtetszését kiváltva — felszólította az obstrukciót folytatókat, hogy hagyjanak fel a „kivételes fegyverek” alkalmazásával, mert a kormány ellenőrzése csak az országgyűlés munkájával valósítható meg. A disszidensek hivatalosan még nem alakítottak pártot, de valószínűsítették, hogy a közeljövőben már ismét Nemzeti Párt néven szerepelnek. Programjukról Apponyi röviden ezt írta: „ Közjogi tekintetben a katonai követelmények mellett ott van a magyar királyi udvartartásnak és a külképviseletben az önálló magyar államiság kidomborításának követelése. (...) A választási reform tekintetében a vagyoni cenzus leszállítása, a mezőgazdasági és ipari munkások választójoggal történő felruházása, valamint taktikai okokból önálló magyar vámterület követeié-108 Ernuszt Kelemen a Szabadelvű Párt vidéki szervezetének elnökeként Tisza Istvánt a kőszegiek hangulatáról az alábbi levélben tájékoztatta: „... a Szabadelvű Párt ügye itten igen gyengén áll, már az utolsó választások igen kétesek voltak, de azóta Chlopy, Körber, osztrák delegáció, Pitreich egészen elrontottak mindent. (...) A szerencsétlen házszabály kérdése: A tények kétfélét igazolnak, az egyik: hogy milyen veszélyes az obstrukció ostoba magyar kézben, hát még a passzivitásból kilépett nemzetiségiek kezében; eltekintve az abszurdumot, hogy a parlamentális alapelvet, a legális többség akaratának érvényesülését megakasztja. A másik az: hogy az egyre erősebben nyilvánuló, de mindég létezett osztrák rossz és törvénytelen hajlamokkal szemben esetleg obstrukcióra lehet szükség. ... az obstrukciót nem szabad lehetetlenné tenni, de igen megnehezíteni...” Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára. 44/a fond Tisza iratok 2. cs. 8.tétel 1.Ernuszt Kelemen levele Tisza István részére. 1904. jan. 28. 109 Egyetértés, 1904. jan. 16. A pártok és az obstrukció.
