Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Soós László: Tisza István kormányalakítása és parlamenti küzdelmeinek első időszaka (1903. november 3. - 1904. április 19.)
TISZA ISTVÁN ... PARLAMENTI KÜZDELMEINEK ELSŐ IDŐSZAKA.601 lehet.”87 Kossuth Ferenc utalt arra, hogy az obstrukció kérdésében a párt tagsága két táborra szakadt, és eljött az idő, hogy mindenki a saját meggyőződését kövesse, mert ha „pártszakadás lenne, az is kisebb baj, mint ha az egész párt szétzüllik.” Nézete szerint „... minimumra redukálódott, hogy az obstrukcióval célt érjünk. Ha így van, keresnünk kell valami kompenzációt, ami az ország erejét növeli...(..) Erre szolgálna a választójog kiterjesztése, a cenzus egységesítése és leszállítása.” A választási törvény módosítására a miniszterelnök nem csak a kormányprogramban, hanem a képviselőház 1903. november 30-án megtartott ülésén is kötelezettséget vállalt. A kérdés az volt, hogy tovább folytatódik-e a parlamenti harc, vagy a fenti javaslatban foglaltakért cserébe az obstrukció véget ér. A szavazás meglepő eredménnyel zárult. Nevezetesen 27 képviselő szavazott a javaslata mellett és 27 fő ellene. így Kossuth Ferencre hárult a döntés kényszere, aki ezt a felelősséget nem vállalta és inkább lemondott elnöki tisztéről. Kossuth Ferenc döntése nyomán az ellenzéki képviselők körében felemás helyzet alakult ki. Miközben a békepártiak a megegyezés útját keresték, és újabb értekezlet összehívásán munkálkodtak, a parlamentben tovább folyt a technikai obstrukció. A Függetlenségi Párt képviselőinek egy része, a Néppárt tagjainak többsége és az Ugrón Gábor vezette mintegy 15 fős képviselő csoport a harc folytatása mellett szállt síkra. A sajtó számításai szerint összesen mintegy negyven képviselő döntött az obstrukció folytatása mellett.88A Függetlenségi Párt békepárti képviselői 1903. december 4-én délután 4 órakor — Kossuth Ferenc lakásán — Thaly Kálmán tiszteletbeli elnök vezetésével, előkészítő értekezletet tartottak. Ezen a megbeszélésen az ún. harci-pártiak javaslatairól tanácskoztak. Itt szövegezték meg azt a határozati javaslatot, amelyet az esti értekezlet résztvevői elé terjesztettek.89 Az este nyolc órakor kezdődő tanácskozáson a párt szinte minden tagja megjelent, illetve a hiányzók levélben tudatták, hogy csatlakoznak a békepártiakhoz. A megbeszélésen kiderült, hogy a pártban a megegyezés hívei többségben vannak, és Kossuth Ferencnek a korábbinál némileg harciasabb határozati javaslatát a résztvevők megszavazták. A meghozott döntés szerint, ha a paralel ülésekre vonatkozó többségi döntés visszavonása elmarad, akkor a Függetlenségi Párt „a további parlamenti küzdelmet a legerőteljesebben és rendkívüli eszközökkel is folytatni fogja.”90 Az értekezleten Kossuth Ferenc ismét elfoglalta a párt elnöki székét. A Függetlenségi Párt határozatát a miniszterelnök is tudomásul vette, és 1903. december 5-én indítványt tett a délutáni ülésekre vonatkozó határozat hatályon kívül helyezésére. Tisza István fenti indítványát a következő, dec. 7-én megtartott parlamenti ülésen a kormánypárt megszavazta.91 87 Egyetértés, 1903. dec. 2. Kossuth lemondott. Az obstrukció beszüntetésének fontosságát Kossuth Ferenc az 1903. dec. 13-án, Cegléden elmondott beszédében így indokolta: „Az a küzdelem, amely kivételes eszközökkel folyik, megállítván az állam gépezetét, rendkívüli hatással van a hitelügyre, a vállalkozási kedvre is. Magyarország sem nem elég gazdag, sem nem elég népes arra, hogy egy vég nélküli krízist megsínylés nélkül kiállhasson.” Uo. 1903. dec. 14. Kossuth a választói előtt. 88 Egyetértés, 1903. dec. 4. Rettenetes zűrzavar. 89 Egyetértés, 1903. dec. 5. Bizalmas értekezlet Kossuthnál. 90 Egyetértés, 1903. dec. 5. A Függetlenségi Párt döntése. 91 Képviselőházi Napló, 1901-1904. XX. kötet. 353. országos ülés. 1903. dec. 7.
