Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Soós László: Tisza István kormányalakítása és parlamenti küzdelmeinek első időszaka (1903. november 3. - 1904. április 19.)
Tisza Istvánnak — szintén 1903. november 19-én — az uralkodónak írt levéléből a kudarcra felkészült miniszterelnök képe bontakozik ki. Mint írta Apponyi Albert és társainak támogatására nem számíthat, mert nyíltan hangoztatják, hogy „Tisza István személye az egyedüli akadálya a kibontakozásnak.” Erre reagálva Tisza kijelentette, hogy „kész visszalépni, mihelyt elintézte azokat az ügyeket, melyek az ország helyzetének normalizálásához szükségesek.”84 85 Egyben arról is tájékoztatta az uralkodót, hogy tárgyalt Ivánka képviselővel, aki az obstrukció letöréséhez kész lenne segítséget nyújtani. Tisza nem hitt abban, hogy a „legszélső baloldal egy ilyen házszabályreformba belemenne” de kötelességének tartotta, hogy erről a beszélgetésről O Felségének beszámoljon. Egyben reményét fejezte ki, hogy ez a megoldás megfelel a koronának is. Tisza levele végén megismétli, hogy a parlament normális működésének helyreállítását küldetésének tekinti, és „ezek után lehetővé válik, hogy az kormányozzon, akit a korona ezzel megbíz.” Az ellenzék heves tiltakozása ellenére a kormánypárti többség, 1903. november 27-én megszavazta Podmaniczky Frigyes előterjesztését, de a paralel ülések következő napon történő bevezetésére mégsem kerülhetett sor. A Függetlenségi Párt képviselői bizalmatlansági indítványt terjesztettek elő Perczel Dezső ellen, és a házszabály vitával annyira sikerült elhúzni az időt, hogy a délutáni ülésre nem kerülhetett sor.86 Ez a vita — névszerinti szavazásokkal tarkítva — a következő napokat is kitöltötte, és Tisza István is kénytelen volt tudomásul venni, hogy ezen az úton az obstrukciót felszámolni nem lehet. Ezért a miniszterelnök elődje példáját követve megbeszélést kezdeményezett a Függetlenségi Párt elnökével. Kossuth Ferenc Polónyi Géza társaságában fogadta Tisza Istvánt és megegyeztek abban, hogy a Függetlenségi Párt beszünteti az obstrukciót az alábbi feltételekkel: „a kormánypárt lemond a délutáni ülések megtartásáról; a miniszterelnök kijelenti, hogy a király katonai felségjogának is, mint minden jognak az államban kútforrása a nemzet; a választói jog reformjára nézve pedig megígéri, hogy az, az országgyűlés végéig letárgyalható legyen, törvényjavaslatot fog előterjeszteni, mely a cenzust oly irányban arányosítsa, hogy az a választójog bizonyos kiterjesztésével legyen egyenlő.”86 A fenti megegyezés tervét Kossuth Ferenc december elsején terjesztette a Függetlenségi Párt értekezlete elé. A pár elnöke javaslatát azzal indokolta, hogy „Tiltakozni kell az ellen, hogy a harc csak obstrukció lehet. A Függetlenségi Párt harcának folytonosnak kell lenni, az obstrukció pedig folytonos nem 600 SOÓS LÁSZLÓ 84 Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára 44/a fond Tisza iratok 9. tétel. 11. Tisza István levele Ferenc József részére (piszkozat) 1903. nov. 19. 85 OLK2-AXIII-5. Bizalmatlansági nyilatkozat Perczel Dezső házelnök ellen. 1903. nov. 28. A Függetlenségi Párt 38 képviselője terjesztette elő, amelyben Perczel Dezsőt a házszabály megsértésével vádolták. 86 OSZK Kézirattára Quart. Hung. 2955. Berzeviczy Albert: Az első Tisza-kabinet parlamenti küzdelmei. 1903-1905. 11-12. Tisza István 1903. dec. 1-én arról tájékoztatta az uralkodót, hogy remélhetőleg Kossuth Ferenccel meg lehet egyezni, de Ivánka képviselővel a tárgyalása eredmény nélkül zárult, mert „a szélsőbal nem hajlandó szerepet vállalni a házszabályok revíziójában.” Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára. 44/a fond Tisza iratok 2. cs. 8.tétel 65. Tisza István felterjesztése az uralkodó részére. 1903. dec. 1.
