Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Soós László: Tisza István kormányalakítása és parlamenti küzdelmeinek első időszaka (1903. november 3. - 1904. április 19.)
598 SOÓS LÁSZLÓ az obstrukció újrakezdése a két miniszterelnök közötti vitát rövid idő alatt feledésre ítélte. Az 1903. november 19-én megtartott közös minisztertanácsi ülés legfontosabb napirendi pontja a közös költségvetésről szólt. A délután megtartott tanácskozáson a résztvevők minden lényeges kérdésben közös nevezőre jutottak, csupán néhány kisebb jelentőségű részletkérdés maradt függőben. Ezekben az ügyekben hozandó intézkedésekről másnap, a közös hadügyminiszter, a Hadügyminisztérium Haditengerészeti Osztályának vezetője és a két pénzügyminiszter egyeztetett. A delegációk által 1902 májusában megállapított közös költségvetés hatálya 1903 végéig maradhatott érvényben. Ezért: amennyiben a delegációk decemberben nem ülhetnek össze, akkor 1904. január elsejével a közös költségekre exlex állapot következik be. Mind az osztrák, mind a magyar kormány egyet értett azzal, hogy a delegációk decemberi összehívása érdekében mindent meg kell tenni. Tisza István helyzetét nehezítette, hogy a házszabály módosítása mellett a delegáció megválasztását is kénytelen lesz napirendre tűzni.76 Az obstrukció folytatásának kérdésében a Függetlenségi Párthoz hasonlóan a Néppárt is két táborra szakadt. Ennek az lett a következménye, hogy november közepén, amikor a Néppárt vezetősége úgy határozott, hogy az obstrukciót befejezettnek tekinti, a tagok egy része a parlamenti harcban továbbra is aktív szerepet vállalt. A Néppárt vezetője Zichy János nem tudott úrrá lenni a belső ellentéteken, ezért 1903. november 21-én tisztségéről lemondott. Zichy János távozását a párt éléről az alábbiakkal indokolta: „Minthogy a Néppárt több tekintélyes tagja, az úgynevezett szabad ellenzék kebelén belül állandóan az obstrukció mellett demonstrál, holott egyéni felfogásom és meggyőződésem merőben ellentétben állanak az obstrukcióval, mely a mai viszonyok közt nem egyéb, mint az állam életerőinek következetes felemésztése és az alkotmányos érzületnek a haza polgárainak szívéből való lassú, de biztos kiirtása.”77 A politikai pártok harcának kilátástalanságára utal, hogy egy évvel később Zichy János az Újlap szerkesztőjéhez, Mihályfi Ákoshoz írt levelében változatlanul az obstrukció megfékezésének kísérletéről ír: „Nagyon kérem még mielőtt teljesen kialudnék az élet az „Újlap”-ból oda hatni, hogy a lap Tisza mostani akciójával szemben oly hangra és oly modorra ne ragadtassa magát, mint aminőt Rakovszky a Néppárt megbízásából használt. Valóban nem bírják magukat ezek az Urak fékezni, nüánszokat nem ismernek, és nem érzik, hogy a demagógok eddig mindig csak kárt csináltak. Tartsa, kérem vissza az Újlapot attól, hogy izgasson a házszabály revízió ellen. Tiszát ütheti, ahogy akarja, de a házszabály revíziót, mint alapot ne ítélje el azért, mert ennek szerencsés megvalósításától függ egész alkotmányos jövőnk, az obstrukció perpetuálása pedig alkotmányunk halálát jelenti. (...) Én egyenlőre [egyelőre? EL.] hallgatásra vagyok kárhoztatva, mert ha bármit is beszélek vagy írok mindent félre fognak magyarázni.”78 76 Képviselőházi Napló, 1901-1904. XIX. kötet. 345. országos ülés. 1903. nov. 25. A delegáció tagjait megválasztották. 77 Egyetértés, 1903. nov. 22. Válság a Néppártban. 78 OSZK Kézirattári Növedéknapló. 1954. évi 57. sz. Gróf Zichy János levele Mihályfi Ákoshoz. 1904. nov. 8.
