Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Soós László: Tisza István kormányalakítása és parlamenti küzdelmeinek első időszaka (1903. november 3. - 1904. április 19.)
TISZA ISTVÁN ... PARLAMENTI KÜZDELMEINEK ELSŐ IDŐSZAKA.597 egész parlamenttel találná magát szemben.”71 A szabadelvű pártkörben az 1903. november 19-én összegyűltek többség helyeselte, hogy Tisza az összbirodalmi felfogással szemben a magyar állam különállását hangsúlyozta. Miközben a bécsi lapok „betyárpolitikáról” a magyarok hálátlanságáról cikkeztek, a közös minisztertanács 1903. november 19-én tartott ülésén részvevő Tisza István látogatást tett az osztrák miniszterelnöknél, majd még az éjszaka folyamán visszautazott Budapestre. A Reichsrath november 20-án megtartott ülésén Koerber — a korábbinál visszafogottabban — fenntartotta eddigi véleményét, kielégítve ezzel az osztrák hazafias érzelmeket.72 Tisza a Szabadelvű Pártban Koerber újabb beszédére így reagált: „Semmi kifogásom nem lehet ellene. A maga szempontjából nem is beszélhetett egyebet. Hogy megtett engem negyvennyolcasnak, az végre, sem nekem nem árt, sem neki nem haszr nál.”73Budapesten az 1903. november 21-én megtartott parlamenti ülés — nagy érdeklődés közepette — ismét a Bécsben elhangzottakra adott válaszokkal kezdődött. A miniszterelnök beszéde, amely az állami szuverenitás érinthetetlenségéről szólt, nagy tetszést aratott, de a költségvetés megszavazásának illetve „az országgyűlés ex-lex körülmények közötti feloszlathatóságának” kérdésében feltámadtak az ellentétek.74 1903. november 21-én, szombaton este Tisza az uralkodó meghívására Bécsbe utazott, hogy vasárnap a Koerberrel folytatott nézeteltérésről őt is meghallgassa. A magyar miniszterelnök fogadását megelőzően a király szombat délután a magyarországi helyzetről Lukács Lászlótól kért tárgyilagos tájékoztatást. Az uralkodói egyeztetés eredményeként a Reichsrath-ban november 25-én elmondott beszédében Koerber kijelentette:,, Ami a hadsereg kérdésének kezelését illeti, erre vonatkozólag az osztrák és a magyar kiegyezési törvény elkülönített rendelkezéseket tartalmaz a korona hatáskörére és az országgyűlések jogaira nézve.” Tisza parlamenti reagálása szerint: „Ezzel a kijelentéssel illetékes osztrák részről is teljes mértékben honoráltatott a magyar álláspont. Két kiegyezés van: osztrák és magyar, különböző rendelkezésekkel, a felségjogokra vonatkozó különböző tartalommal. Ezek a rendelkezések nem közös természetűek...”75 A két miniszterelnök közötti ellentét koránt sem volt olyan mély, mint ahogy azt a sajtóorgánumok beállították. Tekintettel arra, hogy mindkét országban a parlament munkaképességének helyreállítása érdekében folytatott kormányzati küzdelem hozta felszínre az alkotmányjogi nézetkülönbségeket, 71 Egyetértés, 1903. nov. 20. Itt nem bukhatik Tisza! 72 Koerber beszédére a cseh képviselők így reagáltak: „A miniszterelnök azt hiszi, hogy Magyarországgal való furcsa háborúval erősíti pozícióját itt a Házban. Ez a rendezkedés is csak átmeneti és nem örökre szól. Jobb volna, ha a miniszterelnök azt a tanácsot adná a koronának, hogy végre a békét saját népével kösse meg, hogy a szláv népek végre jussanak jogaikhoz, hogy végre történjék meg a kiegyezés a cseh néppel...” 73 Egyetértés, 1903. nov. 21. A Szabadelvű Pártban. 74 Képviselőházi Napló, 1901-1904. XIX. kötet. 342. országos ülés. 1903. nov. 21. Több képviselő szerint Tisza István az országgyűlés feloszlatásával fenyegette meg az ellenzéket. 75 Képviselőházi Napló, 1901-1904. XIX. kötet. 346. országos ülés. 1903. nov. 26. Részletesen lásd. Tisza István összes munkái. Tanulmányok és értekezések: Osztrák mű a 67-iki kiegyezésről. I. Budapest, 1928. 558-560.
