Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Soós László: Tisza István kormányalakítása és parlamenti küzdelmeinek első időszaka (1903. november 3. - 1904. április 19.)
596 SOÓS LÁSZLÓ mely szerint „a magyar király alkotmányos fejedelmi jogainak körét a magyar törvényhozás: a magyar király és a magyar országgyűlés együtt, bármikor megváltoztathatja.”67 Tisza István határozott válaszát nem csupán a kormánypárt és az ellenzék, hanem a közvélemény is nagy elismeréssel fogadta. A miniszterelnöknek Andrássy Gyulához intézett levelében a Koerbernek adott válaszával elégedetten teszi fel kérdését: „Érdekes tudni mit szólsz a Koerber dologhoz. Azon ostobaság által, hogy neki állott a mi törvényünket rabulista (körmönfont - S. L.) módra elcsavarni, erős Blőzse-t adott magának, s azt hiszem jól tettem, hogy ezt kihasználtam.”68 Tisza István első parlamenti sikerét sajátos módon az osztrák miniszterelnöknek köszönhette, mert válaszával nem csak a kormánypárt, hanem az ellenzékjelentős részének elismerését is kivívta. A miniszterelnök határozott kiállása a Függetlenségi Párton belül felerősítette az ún. békepártiak és az ún. harcosok között feszülő ellentétet. A harciasságáról ismert Nessi Pál a Koerber beszédéről folyó vita alatt egyre mérgesebben látta, hogy párttársainak egy része lelkesedéssel hallgatja Tisza válaszát. Ezért a parlamenti folyóson szemrehányást tette Barta Ödönnek, aki viszont Nessi Pál korábbi nyilatkozatát kifogásolta. Nevezetesen azt, amikor Nessi, a Függetlenségi Párt megtisztulása érdekében egy újságcikkben a békepártiak félreállítását követelte. A nyílt színen vitázókhoz Just Gyula, Bizony Ákos és Barta Ferenc sietett és az ellentétek átmeneti mérséklésével igyekeztek a párt egységének legalább a látszatát megőrizni.69 Amidőn a magyar újságok szinte kivétel nélkül kiálltak Tisza István nyilatkozata mellett, hasonlóan egyhangú magatartás jellemezte az osztrák sajtot Koerber védelmére. 1903. november 19-én a német pártok nevében három képviselő kereste fel az osztrák miniszterelnököt és arról kérdezték, hogy mit kíván válaszolni a magyar parlamentben elhangzottakra. A találkozóról távozó képviselők nyilatkozata szerint „Koerber nem veszi nagyon tragikusan Tisza beszédét, amelynek nem is tulajdonit túlságos jelentőséget. Koerber azon való csodálkozását fejezte ki, hogy korrekt és magyarbarát beszéde ilyen feleletet kapott.”70 Az osztrák miniszterelnök kijelentette, hogy a fentiekre adandó válaszát a következő napon a képviselők előtt fogja ismertetni. Mind Bécsben, mind Budapesten az újságok arról cikkeztek, hogy a történtek után az egyik miniszterelnöknek mennie kell. A feszült légkörben az ún. Apponyi csoport tagjai is Tisza védelmére keltek és így nyilatkoztak: „Mi, akik Tisza kormányzatáért soha sem lelkesedtünk valami nagyon, akik vele szemben ma is a várakozó tartózkodás álláspontján vagyunk, úgy érezzük, hogy ebben a harcban gróf Tisza miniszterelnöknek elbuknia nem szabad. (...) És ha gróf Tisza István kormányelnöksége ebben a kérdésben megbuknék, akkor az, aki utána jönne a magyar parlamentben, nemcsak az ellenzékkel, hanem az 67 Képviselőházi Napló, 1901-1904. XIX. Kötet. 339. országos ülés. 1903. nov. 18. 68 OSZK Kézirattári Növedéknapló 1957. 37. sz. Tisza István levele ifj. Andrássy Gyulának. Bécs, 1903. nov. 19. 69 Egyetértés, 1903. nov. 19. Tisza Körber ellen. 70 Egyetértés, 1903. nov. 20. Körber és az osztrák pártok.
