Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Soós László: Tisza István kormányalakítása és parlamenti küzdelmeinek első időszaka (1903. november 3. - 1904. április 19.)
588 SOÓS LÁSZLÓ fennálló állapot rögzítése szerepelt, az uralkodó által megkövetelt felségjogok elismerését az alábbi szöveggel kérte jóváhagyni: „A párt fenntartja azt az álláspontját, hogy a királynak jogában áll az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg vezér- és szolgálati nyelvét az 1867: XII. te. 11. §-ában elismert alkotmányos fejedelmi jogai alapján meghatározni.” Tisza István kérését elfogadva — a fentiek megvitatására — báró Podmaniczky Frigyes elnök a kormányzópárt értekezletét október 28-án este hat órára hívta össze. Már hét órára járt az idő, amikor a mintegy kétszáz képviselő jelenlétében a párt elnöke megnyitotta az ülést, és Münnich Aurél felolvasta a kilences bizottság jelentését. Ezt követően a levezető elnök, arra hivatkozva, hogy a bizottság előző napi ülésén a fenti szöveghez módosítási javaslatot adtak be, először az indítványt beterjesztő Tisza Istvánnak adta meg a szót. Tisza István méltatta a bizottság erőfeszítéseit, amely arra irányult, hogy „...a Szabadelvű Párt, a magyar nemzet túlnyomó többsége és a korona politikai intenciói közötti teljes összhang megóvásával és fenntartásával követhesse azt az áldásos, produktív politikát tovább, amelyben az események egy időre megakasztották.”39 Úgy ítélte meg, hogy az általa kért módosítás az eredeti javaslat lényegét nem érinti, és egyben világossá tette: egy olyan programmal kapott kormányalakításra megbízást, amely megköveteli a bizottság szövegének az általa javasolt megváltoztatását, illetve annak a párt tagsága általi elfogadását. A fenti előterjesztést követően Apponyi Albert kért szót, és kijelentette, hogy a kilences bizottság értekezletén a béke érdekében elment az „engedékenység legvégső határáig,” ezért Tisza javaslatát nem támogatja.40 Beszédét a képviselők többségének nagy méltatlankodása miatt többször is félbe kellett szakítani, mert inkább kívánták a leendő miniszterelnököt hallani, mint -az egyesek szerint a pártból való kilépést előkészítő- Apponyit. Az ülést az elnök azzal zárta be, hogy a vitát másnap folytatják. Az 1903. október 30-án délelőtt tíz órára meghirdetett ülés előtt mindenki arról beszélt, hogy megvan az új kormány névsora. A másnapi hírlapok, jól értesülve, az új kormány összetételét pontosan ismertették. Tisza István miniszterelnökként a belügy és a király személye körüli miniszter feladatkörét is magának tartotta fenn, a régi kormányból a helyén maradt Lukács László pénzügyminiszter és Plósz Sándor igazságügy-miniszter. A vallás- és közoktatásügyi tárcát Berzeviczy Albert, a kereskedelemügyit Hieronymi Károly, a honvédelmit Nyíri Sándor, a földművelésügyit Tallián Béla vállalta. A horvátszlavon-dalmát tárca nélküli miniszteri poszt betöltésére Cseh Ervint kapott jelölést. Ami a fentieknél is nagyobb meglepetésként hatott: Apponyi Albert — azzal a fenntartással, hogy a felségjogok magyarázatának kérdésében megmarad 39 Egyetértés, 1903. okt. 29. Az értekezlet. 40 Apponyi Albert következetesen ragaszkodott ahhoz a véleményéhez, hogy a politikai válságot a nemzeti követelések teljesítése nélkül hosszú távon felszámolni nem lehet. Nézetét már a 1892 őszén az indemnitási vita során így fogalmazta meg: „ Ez a krízis addig fog tartani amíg a felébredt nemzeti öntudat és féltékenység kielégítést nem nyer az által, hogy mindaz , amihez a 67-iki kiegyezés révén a nemzetnek joga van, tényleg életbe lép.” Gróf Apponyi Albert emlékiratai. Ötven év. Budapest, 1922. 207-208. p.
