Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Soós László: Tisza István kormányalakítása és parlamenti küzdelmeinek első időszaka (1903. november 3. - 1904. április 19.)
TISZA ISTVÁN ... PARLAMENTI KÜZDELMEINEK ELSŐ IDŐSZAKA.583 A szeptember 29-én tartott országgyűlésen az ellenzék már nem a hadparancsot követő királyi kézirat vitáját tartotta fontosnak, hanem az osztrák miniszterelnök beszédére adandó válasszal foglalkozott. A Kossuth Ferenc és képviselőtársai által készített beadvány szerint: „Ausztria kormányának elnöke Ausztria császárjától nyert felhatalmazásra hivatkozva kérkedett Ausztria Reichsrathjának folyó év szeptember 23-dikán tartott nyilvános ülésén azzal, hogy Magyarországnak a hadseregre vonatkozó bármely kérdésben csak Ausztria kormányának előleges beleegyezése alapján van és lesz joga intézkedni. Ez az illetéktelen, jogtalan, alkotmányunkat és önállóságunkat mélyen sértő állásfoglalás nem maradhat bizonytalan időn át megtorlatlanul, méltó visszautasításban, pedig csak a magyar országgyűlés részesítheti.” Khuen tudatában volt annak, hogy olyan nyilatkozatra akarják kényszeríteni, amely őt a király előtt roppant kínos helyzetbe hozza. Választhatott, vagy felülről kegyvesztettként, vagy alulról a parlament által bukik. Ez utóbbi mellett döntött, ezért a Reichsrath-ban elhangzott beszéd sajátos, a hallgatóságban nagy felháborodást kiváltó értelmezését adta. Szerinte Koerber „nyilatkozata, amelyeket a hadsereg kérdésében tett, én a magam részéről úgy fogom ma is fel, hogy ő azon befolyását kívánta magának a jövőre is biztosítani, amely őt Ausztria részéről a törvény értelmében megilleti, és amelyet mindenesetre én is követelnék a magam számára minden oly esetben, midőn — mondjuk — Ausztria részéről olyan követelésekkel állanánk szemben, amelyek a közös intézményeknek, vagy pedig Magyarország kárára vagy sérelmére lehetnek.” A miniszterelnök szavait nem csupán az ellenzék, hanem a kormányzó párt tagjai is elfogadhatatlannak tartották.30 Kossuth Ferenc véleményével, mely szerint „elvártam volna Magyarország miniszterelnökétől, hogy a legerélyesebben utasítsa vissza Koerber miniszterelnök illetéktelen nyilatkozatát”, tizenöt képviselő kivételével a többsége egyetértett. Ezért a kormánypárti képviselők is támogatták Kossuth Ferenc indítványát, hogy „ nyújtassék alkalom a háznak arra, hogy a miniszterelnök ajkairól elhangzott kijelentések itt vita tárgyává tétessenek. Holnap tehát tartsunk ülést.” így bekövetkezett az a parlament történetében párját ritkító esemény, hogy a kormányzó párt az ellenzékkel együtt a miniszterelnök ellen szavazott, és Kossuth javaslatát a képviselők elfogadták. A miniszterelnök leszavazását követően tartott minisztertanácson a kormány másodszor is benyújtotta lemondását.31 30 A Szabadelvű Párt tagjai is az 1867. évi XII. törvény értelmezésénél arra hivatkoztak, hogy a véderőt illető minden olyan kérdés, amely a törvényhozó hatalom körébe tartozik, a két parlament által egyetértőleg és hasonló elvek alapján oldandó meg, de ez nem vonatkozik azokra a magyar kontingenst érintő rendelkezésekre, amelyek a szorosan vett katonai szervezetet nem érintik. Például kizárólag magyar törvény rendelkezik arról, hogy a honvédség katonai intézeteiben nyert végzettség a közös hadseregbeli tisztirang elnyerésére is képesít. Továbbá az 1868. aug. 6-án kiadott hadparancsot, amely a magyar csapatoknál a honi illetőségi tisztek alkalmazását rended el, csak a magyar országgyűlés előtt hirdették ki. így a hasonló természetű katonai intézkedésekkel szemben, akár törvényhozás, akár uralkodói elhatározás eredményeképpen jöjjenek létre, nincs az osztrákoknak beavatkozási joga. Ld. Gróf Apponyi Albert emlékiratai. 1899-1906. II. kötet, Budapest, 1934. 82. 31 OL Minisztertanácsi és kormányzótanácsi jegyzőkönyvek, 1867-1944. (a továbbiakban: K 27) Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1903. 09. 29/1.
