Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Soós László: Tisza István kormányalakítása és parlamenti küzdelmeinek első időszaka (1903. november 3. - 1904. április 19.)
TISZA ISTVÁN ... PARLAMENTI KÜZDELMEINEK ELSŐ IDŐSZAKA.577 A magyar politikai krízis felszámolását Ferenc József már 1903. április elejétől kormányfői váltással remélte elérni. A feladat végrehajtására két politikus látszott alkalmasnak.6 Nevezetesen Kállay Béni közös pénzügyminiszter jelöltjeként színre lépő gróf Khuen-Héderváry Károly, akit horvát bánként erőskezű politikusként tartottak számon, valamint a Fejérváry Géza által egyetlen alkalmas jelöltként ajánlott gróf Tisza István. A parlament munkáját teljesen megbénító obstrukcióval szemben a Széli-kormány tehetetlennek bizonyult, ezért Ferenc József már 1903. május 23-án felhatalmazta Khuen-Héderváry Károlyt, hogy kormányalakítási esélyeiről a magyar politikusok körében megbeszéléseket folytasson. A budapesti politikai erőviszonyokat csak távolról ismerő bán rövid tájékozódás után — helyzetét reménytelennek ítélve — kormányalakításra szóló megbízásáról lemondott. Ezt követően, június 16-án az uralkodó Tisza Istvánt kérte fel, hogy mint leendő miniszterelnök a következő kormány összetételéről a Szabadelvű Párt vezető politikusaival megállapodjon. A június 17-én, többek között Széli Kálmánnal, Apponyi Alberttel, Bánffy Dezsővel, Andrássy Gyulával lefolytatott megbeszélések során kiderült, hogy Tisza tervét párttársai nem támogatják, sőt a politikai válság megoldásában kulcsfontosságú szerepre szánt Wekerle Sándor sem vállal az új kabinetben miniszteri tárcát.7 A kormányzópárt tagjai megijedve attól, hogy Tisza István az obstrukciót végső esetben erőszakos intézkedésekkel is kész letörni, a miniszteri posztokra szóló felkéréseket sorra visszautasították. Az eredménytelen tárgyalások után az 1903. június 19-én tartott bécsi audiencián Tisza István a kormányalakításra kapott megbízatását a királynak visszaadta. Tisza István sikertelen kormányalakítását követően az uralkodó Khuen- Héderváry Károlyt bízta meg, hogy Budapesten — a korábbinál szélesebb körben — kormányalakítási tárgyalásokat folytasson. A megbeszélések eredményeként Khuen-Héderváry megállapodott a Függetlenségi Párt vezető politikusaival, hogy az obstrukció beszüntetése fejében eltekint a katonai létszám felemelésétől és csak az éves rendes újonclétszám elfogadására terjeszt be törvényjavaslatot. Az 1903. június 27-én kinevezett Khuen-Héderváry-kormány már a parlamenti bemutatkozáson szembesült azzal a ténnyel, hogy az ellenzéki képviselők jelentős része a parlamenti munkát lehetetlenné tevő obstrukciót tovább folytatja. A kormányfő helyzetét tovább rontotta, hogy a július 29-én megtartott parlamenti ülésen a Függetlenségi Párthoz tartozó képviselők bejelentették: a Khuen-Héderváry Károly baráti köréhez tartozó Szapáry László fiumei kormányzó ellenzéki politikusokat próbált megvesztegetni azért, hogy a parlamenti felszólalásaikat beszüntessék.8 Annak ellenére, hogy a vesztegetési ügyben a miniszterelnök ellen szóló közvetlen bizonyítékot nem találtak, a kialakult bot-6 Ferenc József Kállay Bénit is felkérte, hogy vállalja el a magyar kormányfői tisztet, de a kérést a pénzügyminiszter határozottan elutasította. 7 Tisza István kormányalakítási kísérletét részletesebben lásd: Soós László: Khuen-Héderváry Károly kormányalakítása és a politikai válság felszámolására tett kísérlete első lemondásáig. In. Századok 145. évfolyam 3. szám. 603-635. 8 A korrupciós ügyeket lásd: Cieger András: Politikai korrupció a Monarchia Magyarországán. Bp. 2011.
