Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Soós László: Tisza István kormányalakítása és parlamenti küzdelmeinek első időszaka (1903. november 3. - 1904. április 19.)
lását kérte. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter az 1902. október 16-án benyújtott törvényjavaslataival — érvényben tartva a korábbi létszámkeretet — 20000 póttartalékos behívására kért felhatalmazást. A honvédelmi miniszter javaslatát, amely valójában a tényleges katonai létszám felemelését jelentette volna, még a kormánypárti képviselők sem támogatták, az ellenzékiek pedig, a törvényjavaslatra válaszul, vég nélküli obstrukcióba kezdtek. A legfelsőbb katonai vezetéssel és a királlyal — javaslatának lehetséges módosításáról — tárgyaló Fejérváry Géza Bécsben értesült arról, hogy a hadsereg létszámának felemelését szorgalmazó tervet az osztrák parlament is elutasította. A póttartalékosok behívását 1903 januárjában levették ugyan a napirendről, de a magyar parlamentben felerősödtek azok a hangok, amelyek a hadseregben a „magyar jelleg” érvényesülését követelték. A Szabadelvű Párton belül is erősen megoszlottak a vélemények arról, hogy az előállt parlamenti helyzetben, az ellenzékkel szemben milyen magatartási formát kövessenek.3 A Széli Kálmán miniszterelnök kivárásra alapított taktikáját kezdettől fogva erős kritikával fogadó, - az exlex állapot bekövetkeztét előre megjósoló - gróf Tisza István az obstrukcióval szembeni tehetetlenséget látva, 1903. március elején határozott lépésekre szólította fel a kormányfőt.4 Tisza István erről a beszélgetésről naplójában a következőket rögzítette:5 „O megmaradt amellett, hogy másra, mint tétlen kitartásra nem vállalkozik, mire azt feleltem, hogy ezt igen sajnálom, de ha ő nem teszi meg, mit az ország érdeke feltétlenül megkíván, akkor nem marad más hátra, minthogy helyét másnak adja át. Útjaink május elején valószínűleg el fognak válni, ezen nem segíthetünk, azt azonban megígértem, hogy a pártban semmi mozgalmat nem indítok, míg ezt neki előzetesen be nem jelentem.” A kormányfő megbuktatását vagy a Szabadelvű Párt támogatásának megvonásával, vagy uralkodói döntéssel lehetett véghezvinni. A kormánypárton belüli ellentétek további felerősödésétől tartva, Széli Kálmán menesztését a király magára vállalta. 576 SOÓS LÁSZLÓ 3 Országos Széchényi Könyvtár (a továbbiakban: OSZK) Kézirattár Quart. Hung. 2459/4. Thallóczy Lajos naplója. 1903. márc. 3-6. Thallóczy a Szabadelvű Párton belüb, meglehetősen élesen megfogalmazott véleményekről írja: „Apponyi gyönge és hitvány elnök. Széli bölcsességének és találékonyságának a végére jutott. Bánffy úgyszintén megvallja, hogy örül Széli bukásának... hatalomra nem juthat, de Szapáryt mint átmenetet támogatja. Wekerle fél a pénzügyi rosszabbodástól. Andrássy Gyula gyönge és lusta. Lukács kontrolőr, egyéb semmi. Popovics szellemi nihilista.” 4 Tisza István a haderő kérdéséről a parlamentben 1903. december 23-án így fejtette ki véleményét: „Mi t. Ház teljes meggyőződéssel állunk a közös hadsereg alapján és kívánjuk fenntartani a hadseregnek egységes vezényletét, vezérletét és belszervezetét úgy, ahogy az az 1867 évi XII. törvény ll§-a által konstruáltatott. Tesszük ezt abban a meggyőződésben, hogy a magyar nemzet érdeke kívánja azt, hogy az a hadsereg, amely a közös védelem kötelezettségét teljesíti, mentül erősebb, mentül harcképesebb legyen katonai szempontból... Azt hiszik a képviselő urak, hogy a nemzeti politika az: akcióképtelenné tenni a magyar nemzetet azzal a helyzettel szemben, amelyet a Balkán-félszigeten látunk. ... az a helyzet, az a forrongás a Balkánon igenis érinti, és érinteni fogja mindég nagyon közelről a magyar nemzet érdekeit.... Ezért kell az, hogy Magyarország hozzátartozó része, és pedig a paritás alapján teljes egyenrangúsággal bíró része legyen egy oly európai nagyhatalomnak, amelynek szava döntő súllyal essék a mérlegbe.” Képviselőházi Napló 1901-1906. 363. országos ülés. 1903. dec. 23. 5 Gróf Tisza István összes munkái. Bp.1928. I. kötet. 698.
