Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Jasna Turkalj: Az "új és régi Jelačič kultusz" ellenfelei - A jogpártiak Josip Jelačič bánról
560 JASNA TURKÁLJ káját, ahol a képviselők közt igen kevés az „egyszerű határőr”, „tiszt uraik” pedig vagy hallgatnak vagy „rosszul és balul” munkálkodnak a népért és a határőrök élete jobbításáért, pedig ők ismerik legjobban a Határőrvidék helyzetét. Remélte, hogy a Határőrvidéken elmúlt már az idő, mikor a tisztek „a lieskovaci határőrnek argumentálnak” és amikor „még a török rája is a szabadság sugarát elnyerte” a határőrök is megkaphatják legalább azt, hogy „igazságtételért folyamodhassanak, elszenvedett méltatlanság okán panaszt emelhessenek”.14 Starčević írásából kisejlik, hogy valójában - bár nem nevesíti - Jelačićot is vádolja, aki nem valósította meg elvárásait és reményeit. Noha 1848 második felében már Horvátországszerte hallani lehetett zúgolódó hangokat a Határőrvidék változatlan formában hagyott, zömmel császári bürokraták vezette berendezkedése, az alkotmányosság és a politikai szabadság hiánya, továbbá a német nyelv hivatalosként való használata miatt, a zágrábi sajtó kerülte a rendszer bírálatát, emiatt aztán a Slavenski Jug szerkesztősége elhatárolódott Starčević álláspontjától.15 Starčević reménye — mi szerint újra eljő „a gyűlés ideje, ám másként vigyázzuk majd a határőrvidéket” — nem teljesült. A horvát, egyszersmind valamennyi szláv mozgalom politikája vereséget szenvedett, a bécsi udvar abszolutizmuson, központosításon és németesítésen alapuló rendszerével igyekezett visszaszorítani a Habsburg monarchiát fenyegető nemzeti mozgalmakat.16 Annak ellenére, hogy 1848-ban nemzeti hőssé és „a nép kedvencévé” lépett elő, kinek biztonsága felett felkötött karddal a horvát asszonyok is hajlandóak voltak őrködni,17 Jelačić kultusza a Báni Tanács 1850-es feloszlatása után megkopott.18 Starčević lelkesedése Jelačić iránt — mint említettük — már 1848 őszén lehanyatlott, a bán 1849-es lépései, így a sajtószabadság sajtóirodán keresztüli korlátozása, a Báni Tanácsra való nyomásgyakorlás, melynek eredménye egy oktroált alkotmány kihirdetése lett, ami elősegíttte a horvát autonómia eltörlését, ezzel térdre borulva az abszolutizmus előtt, Starčevićben mindez kétségtelenül ellenséges érzelmeket ébresztett Jelačić iránt, és vezető néppártiaknál is elégedetlenséget, felháborodást váltott ki. Köztudomású volt azonban, hogy Jelačić mégiscsak ellenszegült egyes abszolutisztikus rendelkezéseknek, ezért számos nemzeti párti álláspontja szerint inkább ő, mintsem valaki más legyen a helytartó, hiszen „szlávként” érez, védelmére kel a nép nyelvének.19 Starčević számára az effajta gondolkodásmód idegen és elfogadhatatlan volt. Az ember, akiről 1848 májusában lelkesítő verset írt, miszerint az felemelte a hont „a boldogság, dicsőség és vitézség ormára”, a Báni Tanács feloszlatása után beleegyezett, hogy hagyományos báni hatalomtól megfosztott „bánná”, vagyis császári tisztségviselővé legyen egy közönséges kormányzóság élén, aki mindig beleegyezését adja az abszolutisztikus rendeletek végrehajtásához, így Starčević-14 U.a.: 91.; Gross, M.: Izvorno pravaštvo, 41. 15 Bővebben: Markus, Tomislav: Zagrebački politički listovi 1848-1850. godine. Izabrani članci, Zagreb, (k.n.) 2005., 30. 16 Stančić, N: Hrvatska nacija i nacionalizam, (h.n.), (é.n.), (k.n.) 178. 17 Opet reč u sgodno vreme In Hervatska, 28. 5. 1871./22. 18 Bővebben: GROSS, Mirjana: Počeci moderne Hrvatske, 79. 19 Gross, M.: Počeci moderne Hrvatske, 79.
