Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Jasna Turkalj: Az "új és régi Jelačič kultusz" ellenfelei - A jogpártiak Josip Jelačič bánról
AZ „ÚJ ÉS RÉGI JELAČIĆ KULTUSZ“ ELLENFELEI... 561 ben megérett az ítélet, mi szerint Jelačić a horvát nép ellensége.20 - Azonban nem csak Jelačićrol vélekedik így. Bach abszolutizmusa idején — hangsúlyozza Starčević — amikor a horvát nép „megátkozta az illírizmust és Jelačić bánt, mert Ausztria az illírizmusba életet kívánt lehelni; mikor aztán ezt sem ő, sem pedig Jelačić bán, és Strossmayer püspök sem nem tudta véghez vinni, e triumvirátus az illírizmust a jugoszlávizmussal és horvát-szerbizmussal gondolta pótolni”, végzetes csapást mérve ezzel a horvátokra.21 Starčević, és később Kvaternik is — a horvát értelmiség egy jó részétől eltérően, akik az illírizmust a jugoszláv eszmére cserélik — az 1848-as politikai koncepciók összeomlása utáni kiábrándultság, az osztrák központú centralizáló, abszolutista és németesítő politika idején a jogpárti ideológia kidolgozása útján indulnak el, mely magában foglalja az „abszolút horvát nemzeti identitás gondolatát, azaz bármely más szláv vagy délszláv eszmei rokonságtól független tudatként, Horvátországnak, mint horvát nemzeti államként való felfogását, az önrendelkező horvát nemzet vízióját, miből egyenesen következik a független Horvátország programja, vagyis egy a Habsburg Monarchián, illetve egy lehetséges délszláv államon kívüli Horvátországét”.22 Megítélésük szerint a horvát nép rendelkezik elegendő — történelme által igazolt — belső erővel és értékkel, melyekre támaszkodhat, s melyeket kizárólag egy önálló államában érvényesíthet. Emiatt a jogpárti vezetők határozottan szembefordulnak az Ausztria és a Magyar Királyság felé tett engedményekkel, kompromisszumokkal és a horvátság gyengeségéről szóló tanokkal, melyekből az következik, hogy szükség lenne a szláv vagy délszláv népek támogatására. Starčević és Kvaternik egyaránt hangsúlyozzák, hogy a horvát kérdés bármilyen — nem az önálló horvát állam megalakulása általi — megoldása, bármely keretben vagy népközösségben a horvátoknak csakis pusztulást hozhat. Sok más 19. századi nemzeti ideológiához hasonlóan a jogpártihan is hangsúlyozottan jelen van az elnyomottság érzése, a nemzethaláltól való félelem. Ebben az összefüggésben a jogpárti ideológiában kitüntetett helye van a Habsburg Monarchia, illetve Ausztria, mint a horvát nép legnagyobb ellensége, a fennmaradását leginkább veszélyeztető tényező elleni gyűlöletnek.23 Starčević és Kvaternik már 1850 folyamán világosan megfogalmazzák osztrákellenes álláspontjukat, melytől Starčević sohasem távolodik el, Kvaternik pedig összhangban saját felfogásával — mi szerint a politika a lehetséges dolgok tudománya — időről időre módosít rajta, bár alapjában véve ő sem adja fel nézőpontját. Az idegenek a horvátokat sohasem lennének képesek „boldogtalanná tenni”, ha nem lennének köztük „elfajzottak és szlavoszerbek”.24 „Számos népnek”, figyelmeztet Starčević, „több az ellensége tulajdon hazájában, mintsem azon kívül, temérdek rosszat rejtenek a negédes nevek, temérdek jó rej-20 Gross, M.: Izvorno pravaštvo, 41., 46.; U. ő: Počeci moderne Hrvatske, 68., 79. 21 Nekolike uspomene, (k.n.) Zagreb, 1870, In Djela Dra Ante Starčevića. III. köt: Znanstveno političke razprave (továbbiakban: Djela, III.), (k.n.) Zagreb, 1894, Újranyomás 1995, 317. 22 Stančić, N.: Hrvatska nacija i nacionalizam, 116. 23 Gross, M.: Izvorno pravaštvo, 45-46. 24 Razjašnjenje, In Hervat, VI. köt., 1869, 344.
