Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Demmel József: Kirándulás a magyar nemzeti múltba? Josef Viktorin szlovák életműve és a visegrádi várromok
JOZEF VIKTORIN SZLOVÁK ÉLETMŰVE ÉS A VISEGRÁDI VÁRROMOK 549 a szlovák nemzeti emlékhely megteremtésére törekedett Holly síremlékének felállításakor, és aztán közel egy évtizedig a szlovák irodalom egyértelműen nélkülözhetetlen háttérfigurája volt, miért döntött úgy, hogy kimagasló szervezőképességét a visegrádi magyar nemzeti emlékhely megteremtésének érdekében használja ki? 4. Egy végakarat rejtelmei Jozef Viktorín életét — utolsó hónapjaiban —, 1874 első felében elviselhetetlen fejfájások, görcsök, rohamok keserítették meg. Egy idő után már papi teendőit sem tudta ellátni, s utolsó napjaiban a kortársak megfogalmazása szerint alig volt „tiszta pillanata.” 1874 júliusában ezért két visegrádi polgár az irgalmas-rendi barátok budai kórházába kísérte, ám ott már nem tudtak segíteni rajta: 1874. július 20-án hajnalban az ápoló holtan találta szobájában, átvágott nyaki ütőerekkel. Ha belepillantunk a boncolási jegyzőkönyvbe, amely szerint fejében négy nagyobb, és számos kisebb daganatot találtak,81 alighanem igazat adhatunk a kórházi bejegyzésnek, miszerint „be nem számítható állapotban végezte az Öngyilkosságot.”82 Viktorin egyre súlyosbodó panaszai miatt 1874 januárjában végrendelkezett. Végakaratában 2000 forintot hagyott a cseh Lipová venca alapítványnak azzal a céllal, hogy ebből kizárólag szlovák és cseh nyelvű szépirodalmi és filológiai könyveket adjanak ki, és, bár hagyott ugyan 100-100 forintot a Matica slovenskára, a Szent Adalbert egyesületre és a znióváraljai szlovák gimnáziumra is, ezeken túl azonban még hét külföldi (cseh, délszláv és orosz) és két magyar irodalmi egyesületet (a Magyar írók Egyletét és a Kisfaludy Társaságot) is támogatott ugyanekkora összegekkel. Elsőre meglepőnek tűnhet, hogy a szlovák irodalom legnagyobb szervezője az irodalmi célra hagyott 3100 forintjának kevesebb, mint tizedét, mindössze háromszáz forintot hagyott szlovák intézményekre, és ez az adat akár azt is alátámaszthatná, hogy 1866 után Viktorin valóban elfordult a szlovák nemzeti törekvésektől. A végrendelet záradékából azonban kiderül, hogy ez egy óvatos, előrelátó és nagyon ügyes taktika volt, amellyel végeredményben azt biztosította, hogy vagyona jelentős része mégis csak szlovák célokat szolgáljon. Viktorin ugyanis ebben a záradékban úgy rendelkezik, hogy a Lipová vencának hagyományozott összeg halála után öt évvel automatikusan kerüljön a Matica slovenská kezelésébe, de csak abban az esetben, ha az egyesület Magyarországon zavartalanul működhet és semmilyen veszély nem fenyegeti.83 Viktorin alighanem érzékelte a magyar politikai elit éppen ekkoriban, 1873-1874 körül lezajló nemzetiségpolitikai paradigmaváltását és a Deák és Eötvös által fémjelzett liberalizmus háttérbe szorulását a Grünwald-Tisza féle hatalmi etatizmussal szemben.84 Óvatossága nem is volt alapta-81 J. Ráth: Jozef Viktorin i. m, 1874b. 133-137. 82 Budapest Főváros Levéltára, VIII. 1115. Irgalmas Rend Nyilvános Jellegű Budapesti Kórházának iratai. 33. Betegfelvételi könyv 1874-1877. 83 Az eredeti, latin nyelvű végrendeletet lásd ASSY Fase. 160. č. 1. Részleteket közöl belőle szlovákul: Národné noviny, 1874. szeptember 15. 109. sz. 84 Demmel József: Pánszlávok a kastélyban. Justh József és a szlovák anyanyelvű magyar nemesség elfeledett története. Pozsony, 2014, 214.
