Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Demmel József: Kirándulás a magyar nemzeti múltba? Josef Viktorin szlovák életműve és a visegrádi várromok
550 DEMMEL JÓZSEF lan - ha vagyonát a Matica slovenskára hagyja, halála után egy éven belül, 1875 őszén zárolták volna a Matica elleni kormányzati támadás során, majd évtizedekkel később magyar kormányzati célokra használták volna fel.85 Ez a taktikus záradék azonban még rejtélyesebbé teszi Viktorin „kirándulását” a magyar nemzeti múltba, hiszen kiderült, hogy 1866-ban nem változott meg nemzeti identitásának irányultsága: továbbra is — élete végéig — a szlovák irodalom fejlesztését, a szlovák nemzeti öntudat megerősítését tartotta szem előtt. Szlovák irodalomszervezői tevékenységének feladására ugyanakkor van egy ésszerű magyarázat. Viktorint ugyanis 1864 és 1865 folyamán onnan érték támadások, ahonnan a legkevésbé számított volna rá - a szlovák nemzeti mozgalom irányából. Jozef Miloslav Húrban, akivel fiatal korukban közeli barátok voltak, és aki sokszor hivatkozási alapot jelentett Viktorinnak,86 az általa szerkesztett Cirkevné listyben — tőle egyébként megszokott módon — éles hangvételű cikkekben támadta meg Viktorint. A Lipában közölt, külföldi írók rövid szövegeit tartalmazó idézetgyűjteménye87 miatt Húrban materializmussal, dekadens irodalmi minták felmutatásával, a szlovák közösség vallásos, erkölcsös meggyőződésének a rombolásával, a szláv ideálokhoz és a szabadsághoz való viszonyának a meggyengítésével vádolta.88 Hogy Viktorint milyen érzékenyen 85 Bár szorosan nem tartozik tárgyunkhoz, a végrendelet felveti Viktorin életének egyik legnagyobb rejtélyét (amely azonban irodalomszervezői tevékenységének hátterében is markánsan megjelenik), nevezetesen Viktorin anyagi helyzetének a kérdését. Azt ugyanis tudjuk, hogy Viktorin kifejezetten szegény családba született, s hogy tanulásának költségeihez magának is hozzá kellett járulnia magántanítói feladatok ellátásával. Azt is tudjuk, hogy a nyilvánvalóan alacsony fizetéssel járó kápláni életszakasz nála szokatlanul hosszú ideig, két évtizedig elhúzódott, s rendes papi fizetést csak élete vége fele, 1866-tól, azaz 44 éves korától kaphatott, bár egyes szlovák szerzők a visegrádi plébánia szegénységét is kiemelik (Jozef Skultéty: Palárik a Viktorin. Na storocnú pamiatku ich narodenia. In: Slovenské pohlady (1922) 4. 243.). Az is nyilvánvaló, hogy a korban a szlovák szépirodalmi kötetek kiadása nem tartozhatott a jelentősebb anyagi haszonnal járó tevékenységek közé - az előfizetés útján elérhető kör legjobb esetben is 4-500 fős volt, s ennél többet alighanem könyvkereskedésekben sem adhattak el, ráadásul tudjuk, hogy Viktorinnak a legtöbb kiadványából jelentős mennyiségű remittenda maradt. Azt is tudjuk, hogy Viktorin életében bőkezű mecénás volt, rengeteg pénzt adományozott számára fontos, jótékony célokra (a visegrádi iskola éppúgy 100 forintot kapott tőle, mint a Szent Adalbert Egyesület vagy más intézmények, és a visegrádi restauráció kezdeti költségeit is egymaga viselte). Mindebből arra következtethetnénk, hogy a szerény fizetéséből, ha meg is tudott spórolni valamit, azt mind elosztogatta jótékony célokra. Ehhez képest végrendeletében egy komoly vagyont, 7-8000 forintnyi összeget hagyott különféle irodalmi egyesületeknek, szlovák intézményeknek és rokonainak. S^ját síremlékére annyi pénzt hagyott (400 forintot), amennyiből (szlovák, össznemzeti gyűjtésből) húsz évvel korábban Ján Holly számára egy mellszoborral koronázott, impozáns síremléket emelt. Sőt, a szerény kápláni fizetésből emellett arra is futotta, hogy ha már Holly emlékműve révén kapcsolatba kerültek, Dunajskyval saját magáról is csináltasson egy bronz mellszobrot. Hogy érzékelni lehessen ennek a luxus-jellegét, érdemes megjegyezni, hogy az 1918 előtti szlovák nemzeti szobrászat összesen ebből a két alkotásból áll (J. Mésáros: Kultúme snahy i. m. 261.) Viktorin ezen vagyonosodására nem találtunk megfelelő magyarázatot. 86 Útirajzaiban pl. Húrban 1841-es Cesta slováka ku bratrum slavenskym na Moravé a v Cechách című útleírását vette alapul. Pl. Jozef Viktorin-. Cestopisné zlomky. Vylet do Mehádie a Bielohradu. In: Lipa, 1 (1860). 155-212. 87 Jozef Viktorin-. Myslienky inojazycych mužov vytecnych. In: Lipa 3 (1864) 369-392. 88 J. Mésáros: Kultúrne snahy i. m. 598. A szlovák szakirodalom ebben a vitában általában Viktorin pártjára állt, s még Húrban életrajzírója, Tomás Winkler is elítéli ezt az éles kirohanást. Tamás Winkler: Perom a mečom. Biográfia J. M. Hurbana. Bratislava, 1982. 219-220.
