Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pál Lajos: Egy folyóirat a történész viták kereszttüzében, Századok (1931-1943)
50 PÁL LAJOS igyekezetük arra irányult, hogy — miután tisztában voltak az erőviszonyokkal — gesztusokkal próbálják bizonyítani pártatlanságukat a megjelenő cikkek „szellemiségét” érintő kérdésekben, ugyanakkor a korábbinál jobban akarták kiegyensúlyozni a különböző irányzatok jelentkezését a folyóirat egyes számaiban. A szerkesztők nagy igyekezettel kezdték munkájukat, és elsősorban azt szerették volna elérni, hogy a megjelenési lemaradást behozzák. Természetesen ez csak úgy volt lehetséges, hogy továbbra is fenntartották az összevont számokat és az így korlátozott terjedelmet. Ugyanakkor erre az időre a folyóirat túljutott saját — a gazdasági recesszióval párhuzamosan zajló — válságának mélypontján is. Utoljára az 1929-30. (63-64.) évfolyam volt olyan összevont kötet, amely egy év (eleve csökkentett) terjedelmének terhére két évfolyamot jelentetett meg. 1931-től kezdve minden év (évfolyam) önálló kötetként jelent meg [ezt követően csak a II. világháború után jelent meg két évfolyam egy kötetben, az 1945-46. évi 79-80. évfolyam - PL.]. Hajnal egyik — 1931. november 2-i — levelében, komoly sikerként elkönyvelve, örömmel számolt be Domanovszkynak arról, hogy az 1931. évi utolsó szám a következő év január elején megjelenhet. Ugyanebben a levelében egy érdekes kezdeményezésről is hírt adott: „Váczy ajánlkozott, hogy a Századokban felel Babits cikkére a »Nyugat«-ban, a szellemtörténetről [írottakra - EL.]. Babits cikkét nem olvastam.69 Rém csábító az ajánlat; elevenítő dolog lenne. Mályuszt megkérdeztem, ő sem ellenzi. De mindketten egyek vagyunk abban, hogy előre meg kell mondani Váczynak, hogy a kérdés kényes, fenntartjuk magunknak az esetleges változtatásokra való kérést. - Mi a véleményed, mit válaszoljak neki?”70 69 Babits cikke a Nyugat 1931. évi 17. és 18. számában jelent meg 11 kisebb fejezetben. Az utolsóban így összegezte álláspontját: „Ne becsülném oly sokra a szellemtörténet tudományos útnyitását, ne érezném munkásaival magamat is sokban annyira egynek és cinkosnak: nem furdalna eredendő bűne, mely voltaképp korunk szellemének bűne. Közvádló ügyész, sem lándzsaszegező Don Quichotte nem vagyok; inkább tisztelő társ és kortárs. A szellemtörténetet a kor szülte, ez a megzavart hitű kor, melynek mindannyian gyermekei vagyunk, akik élünk. Tehet ő róla, hogy csak a változó felhőket látja s nem az örök csillagokat? Azt látja, ami ma látható. A szellemtörténet bizonnyal örökölte a kor gondolkodási hibáit és képtelenségeit, melyektől talán egyetlen mai gondolat sem tud egészen ment maradni. Követ ezért nem vethetünk reá; de, kívülről nézve, segíthetünk neki az önismeretben. Bár hasonlítanának a gondolkodás hibái azokhoz a betegségekhez melyek elmúlnak, mihelyt tudatossá válnak! Ez, sajnos, nincsen így. A betegséget ezúttal nem gyógyítja meg az önismeret. De lényegesen csökkenti a betegség veszélyeit. Ez a betegség, az igazi mal du sičcle, a szellemtörténeti irányzatban sajátságos módon vegyül az egészség vágyával; a szellemtörténetet részben épp ez a vágy hozta létre. Azoknak a vágya, akik nem tudtak megelégedni a sivár pozitivizmus hit, szempont és mérték nélküli ténygyűjtésével, s szempontot és mértéket kerestek. Egyelőre nagyon relatív mértéket találtak: de ez a mérték jó és használható a tudomány közvetlen céljaira. Mérd őket is a saját mértékükkel: s az ítélet kedvező lesz. S ki tud ma jobb mértéket?” http://epa.oszk.hu/00000/00022/ nyugat.htm a letöltés időpontja: 2009. 10. 30. (1. a Nyugat 1931. október 1-jén és dec. 16-án megjelent számait.) - Váczy Péter „válasza” nem jelent meg a Századokban, ellenben a Nyugat 1932. év 2. számának a Figyelő rovatában: Hozzászólások Babits Mihály tanulmányához. I. Váczy Péter [ő volt az első hozzászóló], http://epa.oszk.hu/00000/00022/00529/16520.htm a letöltés időpontja: 2009. 11. 04. 70 MTAK K Ms 4524/393 - 1931. november 2. Domanovszky Sándor hagyatéka.
