Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Demmel József: Kirándulás a magyar nemzeti múltba? Josef Viktorin szlovák életműve és a visegrádi várromok
548 DEMMEL JÓZSEF Viktorin kezdeményezése sikeres volt, hiszen ráirányította a figyelmet a visegrádi romokra, így pedig nagyobb esélye volt rá, hogy a restauráláshoz szükséges jelentős anyagi támogatást is meg tudja szerezni. Nem sokkal később ugyanis Eötvös József miniszterhez látogatott el a visegrádi iskola ügyében, majd a várromok kérdését is szóba hozta.77 Eötvös érdeklődését sikerült felkeltenie, és Viktorin aktivitásának köszönhetően hamarosan a legjobb magyar művészettörténészek, régészek és építészek járták körbe a romokat, szakvéleményük elkészülte után pedig a minisztérium anyagi hozzájárulásával megkezdődtek a munkálatok; 1871-ben például naponta 100 munkás dolgozott a romokon. Egy, a romokhoz vezető szélesebb út anyagi hátterének előteremtésére Viktorin az 1848-as honvédtiszttel, a később Garibaldi seregében tábornoki rangot elérő Türr Istvánnal is összefogott.78 Viktorin a vár és a restaurálási munkák történetéről kiadott könyvében megjegyezte: reméli, hogy a képviselők továbbra is teljesítik „hazafias” kötelességüket, és megfelelő összegeket szavaznak meg a munkálatok folytatásához.79 Viktorin e magyar nyelvű könyvéből még egy bekezdést érdemes idézni, amely megmutatja, hogy a visegrádi plébános milyen eltökélten képviselte ekkor már a magyar nemzeti eszmét. A felújítás során ugyanis azt kezdeményezte Eötvös miniszternél, hogy Visegrádon hozzák létre a magyar nemzeti panteont: „A Salamontorony észak-keleti táján fekvő Zsibrik nevezetű s nagy kiterjedésű dombon egy nagyszerű, monumentális Nemzeti Valhallának felépítése. Ez utóbbi gondolat nem új. Tudva van, miképpen már 1843. gróf Széchenyi István »Udvlelde« czím alatt egy röpiratot bocsájtott ki, a melyben egy nemzeti temető felállításáról, s annak a budai hegyekbe leendő elhelyezéséről értekezik. Sem Széchenyi tervezete, sem azt megközelítő más ilyféle gondolat eddig nem valósult. Talán majd azon országos bizottmány, mely az ezer éves honalapítási magyar nemzeti ünnepély rendezéséről tanácskozandik, Széchenyi István által tervezett »Üdvleldére«, vagy pedig más művelt népek példájáét követve, magyar Nemzeti Valhalla felállítására visszatérendő’80 Viktorin ezen sorai bizonyítják, hogy tevékenységének végső célja nem egyszerű régiségbúvárlat volt, nem is csak a múlt iránti érdeklődésből fakadt és nem is pusztán a helyi közösség érdekeit szolgálta a turizmus fellendítésével: a szlovák kulturális élet egykori kiemelkedő szervezője a magyar nemzeti emlékezet központi helyét szerette volna létrehozni, vagyis azt elérni, hogy a Visegrádra látogató kiránduló képzeletben a romok megtekintéséhez a dicső magyar nemzeti múltat is kösse. Épp ez a törekvése veti fel a legélesebben azt a kérdést, hogy Viktorin, aki 1848-ban fél évig börtönben volt többek között szlovák tájékozódása miatt, és 1854-ben még 77 Viktorin nem ekkor került először kapcsolatba Eötvössel. Az 1864-es Lipában ugyanis a saját fordításában közölte Eötvös Tót leány az alföldön című novelláját. Lipa, 1864. 183-217. V ö.: Rudolf Chmel: Két irodalom kapcsolatai. Tanulmányok a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok köréből. Bratislava, 1980, 41. 84. 154. (Eötvöst egyébként is kifejezetten nagyra tartották a szlovák nemzeti mozgalom alkotmányos irányzatának tagjai, elsősorban Viktorin legjobb barátja, Ján Palárik.) 78 Viktorin József. A visegrádi várromok fenntartása s restaurációja pártolóihoz. Magyar Állam, 1871. augusztus 2. 175. sz. 79 Viktorin J.: Visegrád hajdan i. m. 68-59. 80 Viktorin J.: Visegrád hajdan i. m. 79.
