Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Demmel József: Kirándulás a magyar nemzeti múltba? Josef Viktorin szlovák életműve és a visegrádi várromok
JOZEF VIKTORIN SZLOVÁK ÉLETMŰVE ÉS A VISEGRÁDI VÁRROMOK 547 kérték fel.70 Aligha választották volna a sok száz szlovák anyanyelvű katolikus lelkész közül épp Viktorint, ha szlovák törekvéseit problémásnak találták volna. Viktorin Visegrádi tevékenységét áttekintve egyértelművé válik, hogy a letargiát okozó száműzetés képe sem állja meg a helyét. Szlovákul ugyan valóban nem publikált többet, és kiadó tevékenységével is felhagyott, ugyanakkor magyar és német nyelvű írásokat gyakran közölt napilapokban és ugyancsak magyar és német nyelvű köteteket is kiadott. Két évvel Visegrádra kerülését követően pedig belevágott élete legnagyobb hatású, leglátványosabb projektjébe, a visegrádi vár felújításába, és magyar nemzeti emlékezethellyé alakításába. Először is saját költségén utat csináltatott a romokhoz,71 (amely egyébként, bár Viktorin valószínűleg nem tudott róla, az első, kifejezetten a turizmus céljait szolgáló sétány volt Magyarországon). Ezt követően pedig egy aranyozott vaskeresztet állított — szintén saját költségén — a visegrádi vár közelében Zách Klára emlékének. Viktorint már korábban is foglalkoztatta ez a történet, hiszen 1858-as, cseh nyelvű városrajzában is hosszan írt az apja, Zách Felicián Károly Róbert elleni merénylete nyomán ártatlanul kivégzett Zách Kláráról72 (sőt, Záborskynak is kiadta egy, a Záchokról írott drámáját).73 1872-ben megjelent, Visegrád múltjáról, illetve a vár általa kezdeményezett felújításának történetéről szóló könyvében azonban Viktorin bevallotta, hogy nem csak azért állította ezt a keresztet, mert semmi sem volt Visegrádon, ami „az ártatlan Klára emlékezetére szolgálhatna”, hanem azért is, mert „én ezen emlékjelvény felállítása által mást is el akartam érni: az volt t. i. a szándékom, hogy az ország, különösen a fővárosi lakosság figyelmét nagyobb mérvben fordítsam Visegrádra. Hogy ezt elérhessem, ahhoz szükségeltetett, hogy a tartandó keresztszentelés alkalmából nagyobb, nem annyira egyházi, mint inkább nemzeti ünnepélyt rendezzek.”74 Hogy a Ján Holly emlékművének avatását szlovák nemzeti ünneppé alakító Viktorin mely nemzet nemzeti ünnepére gondolt, afelől nem lehetnek kétségeink, ha a korabeli magyar napilapok beszámolóit elolvassuk. A Hon szerint például a számos vendég és a visegrádiak tömegei folytonos harangzúgás, ágyú durrogás és zeneszó mellett érkezett a kálvárián át a kereszthez. Viktorin ezután egy magasabb pontról beszélt a néphez, elmondta Zách Klára történetét és beszélt Visegrád múltjáról is.75 Beszéde után elhangzott a Hunyadi induló, aztán Viktorin újra az emelvényre lépett, és elszavalta Arany János Zách Klára című költeményét, végül megéljeneztette Aranyt és a hazát. „Ekkor minden ajakról »Hazádnak rendületlenül« hangzott föl, melyet a népnek kicsinye nagyja, s minden jelen volt buzgó áhítattal énekelt. [...] ismét a zene harsant meg s a megható ünnepély a Rákóczy indulóval lön berekesztve.”76 70 Fasc 50. č 53. Szent István Társulat Jozef Viktorinnak, 1862. szeptember 15. 71 Viktorin József: Visegrád hajdan és most. Egykori királyi vár és székváros története s leírása különös tekintettel a várromok megóvására. Pest, 1872, 45. 72 J. Viktorin-. Vysegrad i. m. 176-177. 73 Jónás Záborsky: Felicián Sáh. Historická smutnohra vo troch dejstvách. In: Jónása Záborského Básne dramatické. Vydal Josef Viktorin. V Pešti, 1865, 221-275. 74 Viktorin J: Visegrád hajdan i. m. 46. 75 Beszédét lásd: Joseph Viktorin: Rede, welche bei feierlicher Einweihung der Klara-Kreuzes unter den Bergruinen zu Vysegrad am 14. Sept. 1869 zum Landfolke gehalten wurde. Ofen, 1869. 76 K.\ Zách Klára-ünnepély. In: A Hon, 1869. szeptember 20. esti kiadás
