Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Demmel József: Kirándulás a magyar nemzeti múltba? Josef Viktorin szlovák életműve és a visegrádi várromok
546 DEMMEL JÓZSEF Visegrádon. Viktorin ezen, utolsó éveiről azt jegyezte meg Húrban a róla szóló nekrológban, hogy a német és magyar lakosságú városban Viktorinon búskomorság uralkodott el, és egyetlen, éltető öröme az volt, ha a hozzá hasonlóan gondolkozó szlovákok meglátogatták itt.64 A szlovák szakirodalom is gyakran kiemeli, hogy az egyházi vezetés — csakúgy, mint korábban a Széniéről való áthelyezése, illetve Óbudára, majd Pestre való áthelyezése során — szándékosan nem engedélyezte, hogy szlovák nyelvterületen kapjon lelkészi állomást. Ez a szakirodalom állítása szerint egyfajta büntetés volt a magát szlovák ügyekben túl gyakran exponáló Viktorinnal szemben, illetve óvintézkedés, nehogy a szlovák lakosságú egyházközséget „pánszláv” irányba terelje. Ahogy fentebb is írtuk, ezek a feltételezések sokszor további vizsgálatot igényelnének: Széniéről való elhelyezése kapcsán például érdemes lenne azt a kérdést is feltenni, hogy ebben nem volt-e nagyobb szerepe annak, hogy folyamatosan és nyilvánosan csak a környékbeli evangélikus értelmiségi és társadalmi elit társaságát kereste, és hogy alig leplezett, hónapokig tartó szerelmi viszonyt folyatott — katolikus káplánként! — egy előkelő szenici evangélikus család Anna nevű leányával.65 Visegrádra való áthelyezése kapcsán is ki kell emelni, hogy Viktorin valójában maga kérelmezte Szcitovszky János esztergomi érsektől, hogy a Thuránszky Herman lelkész által elhagyott visegrádi plébániát ő kaphassa meg.66 Még Viktorin közeli barátja, az egyébként örökké elégedetlenkedő Jónás Záborsky is kitörő örömmel és lelkesedéssel gratulált az új plébániához, amely szerinte történelmi emlékei miatt az egyik legjobb: „Ott Ön szerencsés. A környék kellemes lesz. Fessler úgy jellemzi: »der lieblichste Ort in Ungarn« [...] Az Ön szerencséje úgy megörvendeztet, mintha a sajátom lenne.”67 Azt is tudjuk, hogy Viktorin nem vaktában döntött, amikor épp ezt a plébániát kérelmezte, ugyanis jól ismerte Visegrádot, hiszen 1852-ben gőzhajóval ellátogatott oda, és az akkori plébános vezetésével bejárta a fellegvárat is, az 1858-as Concordiában pedig ezen élményeire alapozva egy hosszú útirajzot jelentetett meg a várról és a városról, lelkesen ecsetelve Visegrád természeti szépségeit és történelmi emlékeit.68 Ennek tükrében tehát az, hogy saját maga kérelmezte épp ezt a plébániát, világosan cáfolja az áthelyezés „büntetés” jellegét.69 A katolikus egyházi vezetés Viktorinnal szembeni nemzeti szempontú gyanakvását pedig egy 1862- es, a Szent István Társulat által neki küldött felkérés cáfolja egyértelműen. A Társulat ugyanis egy szlovák nyelvű néplapot szeretett volna kiadni, s ennek szerkesztésére, mivel „a kérdéses nyelvben alaposan jártas és irodalmi munkássága közelismeréssel találkozik” Klempa Simon prépost javaslatára Viktorint 64 J. M. Húrban: Jozef Viktorin i. m. 66 ASSV Fasc. 50., Č. 55. Autobiografia J. Viktorina. 22-29. 66 H. Rusnáková: J. K. Viktorin i. m. 53. 67 J. Záborsky: Korešpondencia i. m. 314. Jónás Záborsky Jozef Viktorinnak 1866. június 20-án. 314. 68 Jozef Viktorin: Vysegrad. Opis historicko - topograficky. In: Concordia. V Budíné, 1858, 172-192. 69 Igaz ugyan, hogy Viktorin 1868-ban egy, Pozsony vármegyében megürült plébániára megpróbálta áthelyeztetni magát, sikertelenül (H. Rusnáková: J. K. Viktorin i. m. 56-57.), ezt a kérelmet ugyanakkor valószínűleg a szülőföldjére való visszatérés igénye motiválhatta.
