Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Demmel József: Kirándulás a magyar nemzeti múltba? Josef Viktorin szlovák életműve és a visegrádi várromok
JOZEF VIKTORIN SZLOVÁK ÉLETMŰVE ÉS A VISEGRÁDI VÁRROMOK 545 Az emlékmű felszentelésére Viktorin szerint tömegek érkeztek, a faluban, Jókőn pedig, bár munkanap volt, szerinte senki nem dolgozott.57 Mivel hasonló, szimbolikus eseményre a dualizmuskori Magyarországon nem került, nem kerülhetett sor, Holly emlékművének avatása a szlovákság 1918 előtti történelmében az egyetlen olyan, tömegeket megmozgató szimbolikus esemény volt, amelyre a résztvevők kifejezetten a szlovák nemzeti közösséghez való tartozás miatt mentek el.58 Maga a szobor pedig szintén az első, és 1918-ig az egyetlen nyilvános szlovák nemzeti emlékmű volt, hiszen sem Stúr, sem Húrban, sem más szlovák szereplő nem kapott hasonló emlékművet, csupán sírjukat alakították ki esetleg reprezentatív módon, amelyet időről időre (Holly emlékművének felszentelésével szemben teljes titokban) felkerestek tisztelőik.59 Mindez azt is jelenti, hogy Holly szobra az egyetlen, funkcionálisan is eleve emlékműnek szánt köztéri alkotás, amely kizárólag szlovák nemzeti keretben értelmezhető, azaz szlovák nemzeti emlékezethellyé (lieu de mémoire) vált, megtestesítette és magába sűrítette a szlovák nemzeti emlékezetet.60 Maga Viktorin direkt kiemelte, hogy a vidék, Jókő környéke, illetve a síremlék elhelyezkedése, amely a szlávság szimbólumának tartott hársfák árnyékában áll, alkalmas arra, hogy az arra járó felidézze „Szlovákia” történelmét.61 62 Mindez pedig akkor kap majd még különösebb jelentőséget, amikor Viktorin szlovák nemzeti emlékezethely-teremtő tevékenységét összevetjük visegrádi működésével - amikor ugyanezt a folyamatot regisztrálhatjuk, csakhogy immár egy magyar nemzeti emlékezethellyel kapcsolatban. 3. Viktorin József Az 1860-as évek közepén ugyanis világosan beazonosítható váltás történt Viktorin életművében. A szlovák nemzeti irodalom szempontjából elhallgatott, 1864-ben, a harmadik évfolyammal beszüntette a Lipa megjelentetését, és visszautasította Andrej Sládkovicot is, aki akkoriban verseinek újabb kiadását kezdeményezte nála.82 1867 folyamán még megjelentetett egy általa fordított vallásos kötetet, majd végleg beszüntette a szlovák nyelvű publikálást.63 A váltás ideje egybeesik Viktorin egy meghatározó életeseményével. 1866- ban, csaknem két évtizednyi káplánkodás után ugyanis végre parókiát kapott -57 J. Viktorírv. Ján Holly i. m. 103. 124-131. 58 Az 1836-os, feltehetően a Wartburgi ünnepély mintájára Stúrék által szervezett dévényi kirándulás valójában egy olyan esemény volt, amely, bár a résztvevők nemzeti ünnepként értelmezték, nem tekinthető minden tekintetben annak, hiszen a résztvevők számát tudatosan korlátozták, s csupán egy tucatnyian lehettek jelen, ráadásul ők sokáig titkolták az egész eseményt. (Stúr még 1840- ben is tagadta, hogy részt vett volna ilyenen, vagy egyáltalán létezett volna ilyen rendezvény.) Ludovít Stúr: A szlávok és a jövő világa. Válogatott írások. Szerk.: Demmel József. Pozsony, 2012, 57-63. 466. 59 Daniela Kodajová: Az 1848-1849-es forradalom szlovák emlékezete 1918-ig. In: Kor/ridor 1 (2014) 1. 22. 60 V ö. Pierre Nora: Emlékezet és történelem között. Válogatott tanulmányok. Budapest, 2010. 61 J. Viktorin: Ján Holly i. m. 114-115. 62 M. Gašparik: Lipa i. m. 456. 63 Tomása Kempenského Stvoro kníh o nasledovaní Krista, Budapest, 1867.
