Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Demmel József: Kirándulás a magyar nemzeti múltba? Josef Viktorin szlovák életműve és a visegrádi várromok
JOZEF VIKTORIN SZLOVÁK ÉLETMŰVE ÉS A VISEGRÁDI VÁRROMOK 539 hatóságok büntetése volt, amiért Viktorin túl szoros kapcsolatba került Hurbannal.23 Kétségtelenül elképzelhető, hogy a helyi nemesi, hivatalnoki elit nem nézte jó szemmel Viktorin és a magyar körökben hírhedt Húrban barátságát, ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy ez idáig senki sem ellenőrizte Viktorin emlékiratának hitelességét, nem vetették össze egyházi forrásokkal, amelyek az áthelyezést indokolták.24 Ugyanez elmondható egyébként 1848-as fogságáról is: Viktorin emlékirata és a róla szóló, kortársai által írt nekrológok25 alapján a szakirodalom egyöntetűen azt állítja, hogy a Hurbannal korábban kötött barátság miatt nehezteltek rá „magyar körök”, s emiatt ártatlanul megvádolták zsidóellenes pogromok szervezésével és hazaárulással, majd fél évre börtönbe vetették 1848 májusában (idős plébánosával együtt), ahonnan csak 1848. december 24-én szabadult ki Windischgrátz engedélyével. Ha azonban más korabeli forrásokat is bevonunk a vizsgálatba, bonyolultabb kép alakul ki. Abba érdemes belegondolni, hogy bizonyíték és megalapozott vádak nélkül, pusztán azért, mert egy káplánra elvileg nehezteltek bizonyos helyi körök, még az 1848-ban felfordult Magyarországon sem tartóztathattak le katonasággal egy plébánost és káplánját, hogy az egész gyülekezet szeme láttára (ahova ártatlanságuk esetén vagy büntetésük letelte után vissza kell majd térniük) elvigyék és börtönbe vessék őket. Márpedig Viktorinék esetében ez történt, s ehhez bizonyosan komoly, megalapozott vádak kellettek. Dániel Rapant szlovák történész, aki az egész ügyből csak Viktorinnak a pánszlávizmus vádját visszautasító vallomását közli, az ügyet összefoglalva megjegyzi, hogy bár Viktorint kiengedték 1848 decemberében, az eljárást nem szűntették meg ellene. Sőt, (plébánosával szemben) őt el is ítélték 1850. január 11-én. A vád szerint Viktorin 1848 májusában a nádasi kocsmában egy, a smolenici papot és káplánját állítólag megverő, Heller nevű zsidó sebész és közvetetten a zsidók ellen ingerelte a népet és a pogromot maga is meg akarta nézni. Azt maga Viktorin írja le emlékirataiban, hogy Heller tette (akit ő csak „egy bizonyos nádasi zsidó” néven emleget) mélységesen felháborította, ami már csak abból is látható, hogy az esetről milyen részletesen és felindultan ír emlékirataiban.26 Az ítéletet meghozó, s magyar nemzeti elfogultsággal 1850-ben aligha vádolható Pozsony megyei bíróság börtönbüntetést szabott ki Viktorinra, amelyet azonban 1848-as raboskodását beszámítva letöltöttnek tekintettek, továbbá pénzbüntetést is fizetnie kellett.27 Valójában tehát — ha 23 Az áthelyezés kérdését Viktorin papi pályája során mindig egyfajta büntetésként, „pánszlávizmusának” megtorlásaként magyarázza a szakirodalom, ami nem mindig felel meg feltétlenül a valóságnak (lásd lent). 24 Feltételezésem szerint a legvalószínűbb, hogy Viktorinnak informálisan valóban szemére vethették Hurbannal való barátságát, az áthelyezés hivatalos indoka alighanem azonban nem ez, hanem Viktorin káplánhoz nem illő viselkedése lehetett. Azt ugyanis ő maga is részletesen leírta, hogy káplánként nyíltan, sőt, tüntetőleg kizárólag a város evangélikus társaságaiba járt el, sőt, egy evangélikus kisasszonnyal gyakorlatilag nem leplezett szerelmi viszonyt folytatott. ASSV Fasc. 50., Č. 55. Autobiografia J. Viktorina. 22-29. (Részletesebben lásd lent.) 25 J. Ráth: Jozef Viktorin i. m, 1874a, 133-137. N. N. [Jozef Ráth]: Jozef Viktorin. In: Letopis Matice slovenskej, 1874. Ročnik XI. Sväzok II. Túré. Sv. Martin, Kníhtlaciarsko-úcastinársky spolok, 1874. 133-137. (A továbbiakban: J. Ráth'. Jozef Viktorin i. m, 1874b.). 26 ASSV Fasc. 50., č. 55. Autobiografia J. Viktorina. 31-35. 27 Daniel Rapant-. Slovenské povstanie roku 1848-49. Dejiny a dokumenty. Martin, 1937, 256.
