Századok – 2015

2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Demmel József: Kirándulás a magyar nemzeti múltba? Josef Viktorin szlovák életműve és a visegrádi várromok

JOZEF VIKTORIN SZLOVÁK ÉLETMŰVE ÉS A VISEGRÁDI VÁRROMOK 537

A szemináriumban azonban ez a szoros szövetség nem csak előnyökkel, de hátrányokkal is járt Viktorin számára. A két kreatív fiatal ugyanis — Viktorin 1848-as, börtönben írott visszaemlékezései szerint — jól láthatóan szűknek érezte a szeminárium nyújtotta szellemi kereteket, s ezen keretek feszegetése, közös útkereséseik gyakran szemet szúrtak a szeminárium vezetésének - ez pedig annak ellenére kellemetlenségekkel járt, hogy egyébként ők voltak a legjobb tanulók is a papneveldében. Palárik ugyanis eleinte egyházellenes, a hitet kétségbevonó vagy a kereszténységet támadó, természetesen a papnövendékek számára tiltott olvasmányokat szerzett be és osztott meg Viktorinnal. Emellett együtt olvasták a cseh Kvéty című folyóiratot is, amely abban az időben, az 1840-es évek legelején az egyetlen, Felső-Magyarországon szélesebb körben elterjedt szláv nyelvű újság volt. Komoly fordulópontot jelentett szellemi útkeresésük során, hogy egy iskolatársuk különutasságuk miatt bepanaszolta őket az iskola vezetésének, ekkor vált világossá ugyanis számukra, hogy az egyházellenes irodalom tanulmányozása a szemináriumból való kirúgásukkal is járhat (míg a szlovák nemzeti tájékozódás nem veszélyezteti tanulmányaikat). A kérdőre vont Palárik ugyanis — Viktorin megfogalmazásában — eltitkolta, amit el kellett titkolni, és bűnbánatot tanúsítva bevallotta, amit be lehetett vallani. Azonban pontosan érezték, hogy „bizony csak kévésén múlott, hogy pálcát ne törjenek a fejünk felett.” Ezért döntöttek úgy, hogy a racionális filozófiával (ez alighanem a szigorúan eltitkolni valók közt volt) nem foglalkoznak, hanem a papi karrierjükre kevésbé veszélyesnek ítélt téma felé fordulva „egészen a nemzetiségnek szenteljük magunkat”. A fokozott óvatosság ellenére ugyanakkor minden évben vizsgálatot indítottak ellenük (ahogy Viktorin fogalmaz, az „ultra-magyarok” „barbár üldözésének” voltak kitéve), s végül felszentelésük is veszélybe került (a vizsgálat végén viszont felmentették őket).12

Arról, hogy Viktorin szlovák nemzeti elkötelezettsége valóban a szemináriumi évek alatt szilárdult meg, az első szlovák nyelvű politikai lap hasábjain olvasható cikkei tanúskodnak. A szlovák-magyar nemzeti vitáktól sem mentes engedélyeztetési eljárás után, 1845 késő nyarán megjelenő, Stúr által szerkesztett Slovenské národné novinyben13 Viktorin 1845 kora őszétől,14 tehát szinte azonnal a lap indulásától kezdve publikált.15 Eleinte a főleg a Stúr köréhez közel álló fiatal szlovák katolikus papok (Stefan Závodník, Juraj Holček, Eugen Gerometta16) által kezdeményezett, de Stúr és követői által is egyértelműen tá-12 ASSV Fasc. 50., č. 55. Autobiografía J. Viktorina. 11-14.

13 Erről lásd Demmel József: A szlovák nemzet születése. Eudovít Stúr és a szlovák társadalom a 19. századi Magyarországon. Pozsony, 2011, 171-193.

14 ASSV Fasc. 50., Č. 55. Autobiografía J. Viktorina. 13.

15 Viktorin eleinte az „...i.” jegy mögé rejtőzve publikált, később, amikor már teljes nevét használta, ezekre a cikkekre sajátjaként hivatkozott. Pl.: Jozef Karol Viktorin: Zo senice. Slovenské národné noviny (a továbbiakban SNN), 1847. március 9. 167. sz. 666-667. A rejtőzködés oka alighanem az óvatosság volt - papnövendékként nem akarta kompromittálni magát, felszentelése és első kápláni állásának megszerzése után viszont már kevésbé volt veszélyes számára szlovák nemzeti érdeklődésének nyílt felvállalása.

16 Geromettáról, illetve általánosságban a fiatal szlovák katolikus papok és a szlovák nemzeti mozgalom viszonyáról lásd Demmel József: „én is szlovák születésű vagyok”. Eugen Gerometta pesti