Századok – 2015
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Demmel József: Kirándulás a magyar nemzeti múltba? Josef Viktorin szlovák életműve és a visegrádi várromok
TANULMÁNYOK Demmel József KIRÁNDULÁS A MAGYAR NEMZETI MÚLTBA? Jozef Viktorin szlovák életműve és a visegrádi várromok1 A visegrádi vár a magyar nemzeti múlt egyik legismertebb, legnépszerűbb emlékezeti helye. Keveset tudunk viszont arról, hogy a visegrádi romok feltárását és magyar nemzeti emlékezethellyé alakítását az a Jozef Viktorin kezdeményezte és (a magyar politikai és tudományos elit támogatásának megszerzése után) vitte véghez, akit 1848-ban pánszlávizmus gyanújával fél évig börtönbe zártak a magyar hatóságok, aki a szlovák szakirodalomban szlovák nemzeti elköteleződéséről ismert és akit a korszak legjobb szlovák irodalomszervezőjének tartanak a szlovák történészek és irodalomtörténészek. Ezen ellentmondást többféle hipotézis segítségével oldhatjuk fel. 1. Viktorin szlovák nemzeti elköteleződése valójában nem volt olyan szilárd, és hungarus patrióta identitása Visegrádra helyezését követően aktív magyar hazafísággá változott. 2. Erős szlovák nemzettudata volt, amelyben azonban valamilyen külső hatásra törés következett be, s így „átállt” a magyar oldalra. 3. Viktorin opportunista „kettős ügynökként” tevékenykedett mind a magyar, mind a szlovák nemzeti közösségben. 4. Határozott, élete végéig megőrzött modern szlovák nemzeti identitásához legalább Visegrádra költözése idején, az 1860-as évek nemzeti szempontból nyugodtabb légkörében magyar állampolgári identitás társult, és visegrádi tevékenységét a szlovák-magyar megbékélés szimbolikus tetteként értelmezte. Ezen hipotéziseket kizárni vagy igazolni Viktorin szlovák, illetve magyar nemzeti aktivitásának részletes elemzése nyomán lehet, így az alábbiakban (egymástól különválasztva) e két nemzeti tevékenységet vizsgáljuk. 1. Jozef Viktorin Jozef Viktorinnal kapcsolatban a szlovák szakirodalomban mindig egyfajta erős rehabilitálási szándékot lehet regisztrálni. Mikulás Gasparík Viktorinéletrajzát például így zárja: „Viktorin almanachjai, szlovák írók kiadása és a levelezése - mindez dióhéjban a szlovák irodalom története 1850 és 1870 között, és ezt a tényt nem szabadna többet megkerülni a szlovák irodalom történetének egyetlen komoly feldolgozásából sem.”2 Ennek ellenére Viktorin recepciójá-1 A tanulmány a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatói Ösztöndíjának támogatásával készült. Ez úton köszönöm Gróf Péternek (Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma, Visegrádi és Mihalik Bélának (MTA BTK TI) a tanulmány megírása során nyújtott segítségüket. 2 Mikulás Gasparík: Jozef Karol Viktorin (1822-1874). K 90. vyroőiu smrti. In: Slovenská literatúra, (1963) 4. 418.
