Századok – 2015

2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Demmel József: Kirándulás a magyar nemzeti múltba? Josef Viktorin szlovák életműve és a visegrádi várromok

536

DEMMEL JÓZSEF

ra nem feltétlenül az elhallgatás, sokkal inkább a folytonos újrafelfedezés a jellemző. Viszonylag sokan írtak róla: az említett Mikuláá Gasparík szlovák irodalomszervezői tevékenységét dolgozta fel körültekintően,3 Kovács Anna pesti éveit,4 Eugen Jóna nyelvészeti tevékenységét,5 Alexander Popovié orosz kapcsolatait,6 Helena Rusnáková pedig egy teljes életrajzi áttekintést írt magyarul és szlovákul is.7

Viktorint a nemzeti mozgalomban betöltött helye és szerepe alapján kortársai is a legnagyobbak között tartották számon. Halálakor a korabeli szlovák nemzeti mozgalom legnagyobb tekintélyű alakja, Jozef Miloslav Húrban megindultan búcsúzott tőle. Szerinte Viktorin halálával egy ,jószívű, jó szándékú, tevékeny lelkű, éles eszű, fáradhatatlan” embert vesztett el a szlovák nemzet.8 A Národné noviny többek között irodalomszervező tevékenységét méltatta: „amibe [Viktorin] belefogott, azt véghez is vitte. Mindaz, amit ő véghezvitt, azt és úgy csak Viktorin vihette véghez.”9

Az 1822-ben Magyarországon született, azonban cseh apától és morva anyától származó Viktorin első iskolaévei kivételével felszenteléséig Nagyszombatban tanult, és itt végezte papi tanulmányait is. Az 1848-as fogsága idején írott önéletrajza szerint szlovák nemzeti öntudata is e városban, néhány évvel a szeminárium megkezdése előtt kezdett lassan kibontakozni: „[az 1830-as évek végén] kezdett bennem valamiféle, még nagyon homályos nemzetiségi érzés megnyilvánulni, mert amennyire vissza tudok emlékezni, többször történt, hogy iskolatársaimmal két pártra, tehát a magyar és szlovák pártra szakadtunk és egymás ellen harcoltunk.”10 Letisztult, határozott szlovák nemzeti öntudata azonban saját bevallása szerint csak akkor alakult ki, amikor megismerkedett Ján Palárikkal a szemináriumban: „nem kevesebbet köszönhetek neki, — így Viktorin — mint hogy rövid idő alatt nemzetileg tudatossá váltam”, s hozzáteszi, hogy Palárik nélkül egész életrajza nem értelmezhető.11 Ennek a szoros barátságnak nem csak életrajzi, hanem közéleti jelentősége is van, hiszen a legtöbb, nevükhöz kötődő szlovák nemzeti kezdeményezés kettejük szoros együttműködésének eredménye volt.

3 M. Gasparík-. Viktorin. Mikulás Gasparík-. Almanach Concordia. K stému vyrociu - 1858 - 1958. In: Slovenska literatúra (1958) 2. Mikulás Gasparík: Storočnica Viktorinovho almanachu Lipa (1860 - 1960). In: Slovenská literatúra, (1960) 4. 452^53.

4 Anna Kováeová: Dolnozemskí vzdelanci ako zakladatelia a podporovatelia Matice slovenskej. In: Anna Kováeová: Po stopách slovenskej minulosti Budapesti. Vyber zo stúdií a prednások. Bp., 2014, 263-275.

5 Eugen Jóna: Viktorinova Gramatika a jeho názory na spisovny jazyk. In: Slovenská reč, (1973) 69-76.

6 Anton Popovič: J. K. Viktorin a E A. Lavrovskij. Poznámka o Charaktere slovensko-ruskych literárnych stykov v sestdesiatych rokoch 19. storočia. In: Slovenská literatúra (1957) 3. 395-398.

7 Helena Rusnáková-. J. K. Viktorin viharos élete. Nővé Zámky, 2012.

8 Jozef Miloslav Húrban: Jozef Viktorin. In: Cirkewní Listy, 1874. július 31. 223-224.

9 J. R. [Jozef Ráth]: Jozef Viktorin. In: Národnie noviny, 1874. július 25. (A továbbiakban J. Ráth: Jozef Viktorin i. m. 1874a.)

10 Archív Spoločnosf Svátého Vojtecha, Tmava (ASSV) Fasc. 50, č. 55. Autobiografia J. Viktorina. 8 - 10.

11 ASSV Fasc. 50., č. 55. Autobiografia J. Viktorina. 8 - 10.