Századok – 2015

2015 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Mesterházy Károly: Antje Bosselmann - Ruickbie: A bizánci ékszer a 9. századtól a 13. század elejéig. A középbizánci korszak díszített fém ékszereinek vizsgálata datált leletek alapján

magyarokat illeti, mind gazdaságukra, mind szellemi-kulturális életükre nagy hatást gyakorolt az aranyban gazdag Konstantinápoly: ipari tevékenysége (selymek, szövetek, ötvösmunkák), építészete, kereskedelme és a keresztény vallás. De nem csak a magyarok voltak haszonélvezői vagy éppen kárvallottjai a nagy szomszéd gazdagságának, katonai erejének és hatalmi politikájának, hanem a közvetlen szomszédok, mint a balkáni népek, sőt a távolabbi királyságok, fejedelemségek is. A bizánci kultúra kisugárzása azokon a területeken is számottevő, ahol nem katonai erejével volt jelen a birodalom. A történészek, művészettörténészek, régészek régóta igyekeznek feltárni a kapcsolatok megjelenési formáit, intenzitását, változásait. Napjainkban új reneszánszát éli Bizánc kultúrájának kutatása és bemutatása. Pompásabbnál pompásabb kiállítások és ezek katalógusai követik egymást évtizedek óta. E kiállítások egyik résztvevője volt Antje Bosselmann is, aki 2006-ban nyújtotta be e témában doktori disszertációját a bonni egyetemre. A dolgozatot átdolgozta és az utolsó pillanatig bővítve, 2009 végén illetve 2010 februárjában zárta le a szöveget. A jelen ismertetés tárgya a szerző egy év múlva megjelent könyve, amelynek témája a középbizánci kor (843-1204) ötvössége ill. ékszerei, tehát a magyar honfoglalás és kora Árpád-kornak megfelelő időszak ötvös emlékei.

Mielőtt a kötet tartalmi részével foglalkoznánk, ajánlatos figyelmesen átnézni a bevezetést is, ugyanis eligazít egy jó könyv elkészülésének előfeltételeiről, amiről egyébként ritkán szerzünk tudomást. A könyv sikeres megírásához hozzájárult a feldolgozott 256 tárgy autopszián alapuló tanulmányozása. A tárgyak (ékszerek) személyes kézbe vételét részben a nagy kiállításokon való részvétel biztosította (München 1998, Magdeburg 2001, Padernborn 2001, München 2004), másrészt a szerző tanulmányútjai Görögországban, Cipruson, Bulgáriában, Szerbiában, Magyarországon, Franciaországban, Angliában és az USA-ban. Az egyes országok számos gyűjteményében, köztük a kutatási témához nélkülözhetetlen és legjelentősebb intézményekben majd 30-40 szakemberrel konzultálhatott, akik révén a legújabb, még előkészületben levő kutatások egy részéről is képet alkothatott magának (pl. Chris Entwistle-Noel Adams: „Intelligible Beauty”. Recent Research on Byzantine Jewellery, British Museum Press Research Publication 178, London 2010). Ugyanakkor nem sikerült felhasználni a mainzi Römisch- Germanisches Zentralmuseum készülő kiadványát, amelyben szintén találunk a korszak ékszereiről szóló tanulmányokat (Byzanz - das Römerreich im Mittealter, Hrsg. Falko Daim-Jörg Drauschke. Teil 3. Peripherie und Nachbarschaft. Mainz 2010). Valószínűleg az anyaggyűjtés későbbi fázisában kényszerült a kutatott tárgytípusok és a gyűjtési terület szűkítésére, és így területileg Bulgária és Görögország emlékeire koncentrált, miközben a leletek körét a testékszerekre (fülbevalók, nyakékek, karperecek, gyűrűk) korlátozta. Tehát nem foglalkozott a ruhakapcsoló tűkkel (fibulák), keresztekkel, pecsételőkkel, csatokkal és öweretekkel, fegyverekkel, keresztekkel, stb. Még ezzel a megszorítással is olyan nagy anyagot kellett megvizsgálnia, rendeznie, hogy az néha súrolta a feldolgozhatóság határát. A kötet megjelenését számos nagyvállalat kulturális alapítványa támogatta (pl. az ingelheimi Boehringer gyógyszergyáré), azaz nem csak a kulturális intézmények finanszírozták a nyomdaköltségeket.

A kötet két nagy részből áll. Az értékelést tartalmazó főszövegből és a feldolgozott tárgyak katalógusából. Nyilván az utóbbi rész készült el elsőként, és annak tanulságai összegeződtek az értékelő első részben. A bevezetésben a tartalomjegyzék részletező kifejtését olvashatjuk, majd a mű alapvetése következik, négy jól keltezett (vagy jól keltezhető) ékszerkincs bemutatásával és részletes elemzésével. Ezt követi a korinthosi és tegani ásatások ékszeranyagának bevonása a vizsgálatba, amely az előkelők gazdagságával szemben a köznépi ékszerviselet sajátosságaira világít rá.

A kötet központi leletegyüttese az 1978-ban régészek által feltárt (!) preszlávi kincs. Hasonló szerencse más kincsleletek (pénzek) esetében is előfordult már, amikor az őszi szántás nyomán a tavaszi hóolvadáskor a felszínen jelentkeznek a kiszántott tárgyak. Itt is ez történt, azzal a kis különbséggel, hogy itt fejedelmi gazdagságú tárgyakra bukkantak a helyszíni szemlén s az azt követő ásatáson. A kincset egy faládikába elhelyezve egy szolgarendűek által lakott veremház kemencéjébe rejtették. A több mint 180 darabból álló kincs arany ékszerekből, ruhára varrható aranylemezekből, aranypénzekből és két ezüstkanálból állt. Meglepő, hogy több nemzetközi kiállításon való szereplés és egy bolgárul és angolul is megjelent közlemény után mégis ez a kincs legteljesebb feldolgozása. Még töredékesen megmaradt arany ékszerek is kimaradtak az elő publikációból, a leleteket tartalmazó ládikáról nem is beszélve. A lelet kiemelkedő szépségű darabja egy trapéz alakú, zománcos aranylapokból álló és csüngőkkel díszített nyakdísz, amely a bizánci császári műhely remekeivel is felveszi a versenyt. Egy másik töredékes nyakdísz mellett öt pár hasonló minőségű, pompás aranyfülbevaló, egy zománcos aranylemezekből álló diadém, egy arany-TÖRTÉNETI IRODALOM 531