Századok – 2015
2015 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Csákó Judit: Robert de Clari: Konstantinápoly hódoltatása.
526 TÖRTÉNETI IRODALOM Bibliothéque de la Pleiade sorozatában adták újfent közre — ezúttal gyűjteményes kötetben — Robert de Clari keresztes beszámolóját (Historiens et chroniqueurs du Moyen Age. Robert de Clari, Villehardouin, Joinville, Froissart, Commynes. Ed. Albert Pauphilet - Edmond Pognon. Paris: Gallimard, 1952. 13-91. [Bibliothéque de la Pléi'ade 48.]). A középkori francia irodalom jeles szakértőjének, Jean Dufournet-nak (1933-2012) a nevéhez fűződik a krónika legújabb kritikai editiója., a 2004. évi kétnyelvű — a szöveget annak modern francia fordításában is közlő — kiadás (Robert de Clari: La conquéte de Constantinople. Ed. et trad, par Jean Dufournet. Paris: Champion, 2004. [Champion classiques. Série Moyen Age 14.]): a most recenzeált, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Középkori Egyetemes Történeti Tanszékén összeállított kötetet készítői az ő emlékének is ajánlották. A kiadvány borítóját az a Flandriái Henrik császár (1206-1216) konstantinápolyi bevonulását ábrázoló miniatúra díszíti, amely a Latin Császárság harmadik jeles történetírójaként számon tartott Henri de Valenciennes (ca. 1170 - 1210 u.) krónikájának (Histoire de l’empereur Henri de Constantinople) 13. század végi kéziratából származik. A kötetben Cs. Tóth Annamária és Csernus Sándor prológusa (9-13.) előzi meg a pikárdiai lovag 121 caputra osztott beszámolóját, amely Bizáncnak a keresztesek általi elfoglalását és a Latin Császárság kezdeteit a szerző személyes élményeiből táplálkozva, nem egyszer anekdotákkal fűszerezve meséli el (17-133.). Hogy a kötet nem csupán a szűkebb szakma — a francia történeti irodalom specialistái — számára készült, de szól a szélesebb olvasóközönségnek is, azt egyfelől a krónikaszöveget kísérő, a témát a gazdag magyarázó anyaga révén a keresztes irodalomban kevésbé járatosak számára is közelebb hozó bő jegyzetapparátus jelzi: a jegyzetek Csernus Sándor munkáját dicsérik. Ki kell emelnünk másfelől azt is, hogy a Csernus és Cs. Tóth Annamária fordításában közölt textust nem csupán három, alább még részletezendő — a 13. századi elbeszéléssel és a történelmi kontextussal foglalkozó — tanulmány követi, de kronológiai táblákat, a szakirodalomban való tájékozódást megkönnyítő válogatott bibliográfiát és a keresztes hadjáratokat illusztráló térképmellékleteket is találunk a későbbiekben a felsőoktatásban is minden bizonnyal haszonnal forgatható kiadványban. A kísérőtanulmónyok sorában elsőként Gérard Jacquinnek, a francia történetírással foglalkozó angers-i medievistának az írását olvashatjuk: a dolgozat az ura, Pierre d’Amiens kíséretében 1202-ben hadra kelt pikárdiai kisnemes francia nyelven írott történeti munkájának részletes elemzését adja (Robert de Clari és krónikája, 135-156.) A 13. század hajnalának Bizánci Birodalmát — tehát a történelmi hátteret — hivatott ismertetni a Csongrád Megyei Levéltárban munkálkodó Farkas Csaba tanulmánya, amely nem csupán az utolsó Komnénoszok és az Angeloszok hanyatló államának belső intrikáiba ad bepillantást, de leírja azt is, hogyan vezetett az európai nagyhatalmi politika alakulása Bizánc 1204. évi elfoglalásához. Ismerteti a dolgozat a keresztesek elé táruló Konstantinápoly azon csodáit — a városnak a keresztesek számára gazdag zsákmányt biztosító épületeit — is, amelyek oly nagy hangsúllyal szerepelnek a lovagtársaival együtt a Kelet szépségein elámuló Robert de Clari művében (Bizánc a negyedik keresztes hadjárat előestéjén, 157-176.). A 13. századtól a latin nyelvű történeti irodalom mellett lassan kibontakozó népnyelvű történetírás kezdeteit, a Clari-féle krónikának a francia nyelvű történeti irodalomban elfoglalt helyét mutatja végezetül be a kötet harmadik tanulmányában Csernus Sándor (A Kelet vonzásában: Konstantinápoly meghódítása és a francia nyelvű történetírás születése, 177-194.). Ugyancsak Csernus állította össze az első keresztes hadjárat meghirdetésétől (1095) a IV lateráni zsinatig (1215) és III. Ince pápa haláláig (1216) ívelő kronológiát, amely fogódzót jelent azok számára, akik a Clari által elbeszélt események sorában tájékozódni kívánnak (Kronológia Robert de Clari krónikájának tanulmányozásához, 195-202.). Hasonlóképpen a Konstantinápoly hódoltatásáhan ábrázolt folyamatok könnyebb megértését szolgálják az uralkodói listák (Dinasztiák és uralkodók [1100-1300], 203-218.) vagy az a válogatott bibliográfia, amely Bizánc, a keresztes hadjáratok, valamint a francia történetírás irodalmába nyújt bepillantást (219-226). A kötethez — amelyhez Tamás Zsuzsanna összeállításában névmutató (231-243.) is készült — Szántó Richárd rajzolt térképeket: ezeken nem csupán az egyes keresztes hadjáratok útvonalát követheti az érdeklődő olvasó nyomon, de megismerheti a Keleten létrejött keresztes államokat, a Clari által oly részletesen lefestett középkori Konstantinápolyt vagy a krónikában ugyancsak több ízben szóba kerülő Velencét is. A kiadvány színes illusztrációkkal zárul: a képmellékletek között ugyanúgy találunk felvételt a Robert de Clari szövegét fenntartó manuscriptum első oldaláról, mint néhány, az 1202-1204. évi eseményeknek kései emléket állító képzőművészeti alkotásról. A Robert de Clari keresztes beszámolóját magyar fordításban közreadó kötet szerkezetének részletes bemutatása után két kérdésről tartom elengedhetetlennek ehelyütt szólni. Fontos-
