Századok – 2015
2015 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Bálint Csanád: Valerij Sergeevič Flërov: Kazária kutatásának revíziója
TÖRTÉNETI IRODALOM Valerij Sergeevič Flérov „GORODA” I „ZAMKI” CHAZARSKOGO KAGANATA Archeologičeskij real’nőst’ („Towns” and „castles” in the Khazar kaganate. Archeological reality, pp. 251-258) Mosty kul’tury, Gešarim, 2011. 258 p. KAZÁRIA KUTATÁSÁNAK REVÍZIÓJA - V. S. FLÉROV KÖNYVE Kazária kutatása a Szovjetunió felbomlása után újfajta, nem csak számszerűsíthető lendületet vett. (Emlékeztetőül: a kazárok — és általában a sztyeppéi népek — az 50-es évek elején a szlávok ellenségének kiáltattak ki, kezdve már a hunokkal, az ősmagyarok pedig egyszerűen kimaradtak mind a finnugor népekről, mind a sztyeppéi népekről szóló kézikönyvekből. Ezen a Sztálin által az Ermitázs élére kinevezett, de mégis csak megtűrt M. I Artamonov, majd főként a tanítványa, S. A. Pletnéva kezdett el változtatni.) Már a 80-as években megugrott a Kazáriával és főleg annak régészeti hagyatékával, a szaltovo-majacki kultúrával foglalkozó cikkek száma, majd a 90-es évektől kezdve szinte követhetetlenné váltak a nagyszámú, igen sokfelé megjelenő és szinte beszerezhetetlen publikációk. Közben óriási társadalmi, nemzetközi érdeklődés is támadt Kazária iránt; a Krímben iskolákban héber nyelvet is tanítanak. Y S. Flérov a szovjet, orosz kutatásban szokatlanul szókimondó és módszeres könyvében nagyító alá veszi Kazária történeti és régészeti kutatásának legfőbb kérdéseit. Sorra rámutat a rendelkezésre álló régészeti adatoknak a nagyhorderejű következésekhez elégtelen számára, azok értékelésének módszertani hibáira s a következtetésekre épülő következtetések eseteire. Már a könyv alcíme is kritikát ígér („A régészeti realitás”), amit a szerző be is vált. (Két példa a hangnemére: „egyes szerzők a ’posad’ - suburbium terminussal játszanak", a Verchnee Saltovo-i települést „városnak” tartani „nem szerencsés, ill. föltételezés túltengő érzelemmel” [,,s preobladaniem émocional’nogo momenta”, „with the predominance of emotion”, pp. 66, 253.]). Az első fejezet címe tükrözi a könyv lényegét: S. A. Pletnéva alapvető könyve címére („A nomád szállástól a városokig” [Moskva 1967]) utalva azt elemzi, hogy egyáltalán voltak-e városok Kazáriában s hogy amiket annak tartanak, mikből fejlődtek ki? Véleménye szerint a várost az építészeti és strukturális aspektusa különbözteti meg a falutól, a városi jellegét nem a vezetőréteg házai és a kultikus épületek adják meg, hanem a népesség mindennapi élete, foglalkozása és szervezettsége. Úgy véli: itt keveri össze a legtöbb szerző magát a települést a körülötte levő kisebbekkel, egységként kezelve azokat, miközben az összefüggésük — már egyedül kronológiai szempontból is — tisztázatlan. (Nem-régészeknek egy triviális evidencia: a terheli egybeesés nem szükségszerűen jelenti a jelenségek időbeli egybeesését.) A szerző sorra veszi valamennyi fontos kazáriai lelőhelyet. A Don és az Északi Donee medencéjében feltárt híres lelőhelyeken Kelet-Európábán átlagos típusú házak láttak napvilágot utcaszerkezet, mezőgazdasági eszközök és mindennemű városias jelleg nélkül. V S. Flérov szerint a legismertebb Sarkel-nek — S. A. Pletnéva-val szemben — semmiben sem tükröződik a sokak által feltételezett kereskedelmi szerepe. Az adminisztratív és kereskedelmi központnak tartott Verchnee Saltovo valójában egy átlagos erőd, hozzá csatlakozó településekkel, de azoknak és a hozzájuk tartozó temetőknek a kiterjedése ismeretlen, a feltárt anyagot módszeresen nem közölték. A kaganátus temetőinek leletei jelentéktelen „gazdagságokat” és értékelhetetlen tulajdonosi rétegződést mutatnak. A sok hipotézis után az a véleménye, hogy a főváros, Itil helye változatlanul ismeretlen és B. N. Zachoder-t idézve kimondja: nem tudni, hogy valaha is lesz-e elegendő adat a vele kapcsolatos kérdések megoldásához, mert az írásos források alapján nem lehet a kiterjedését, lakossága számát, vallási felekezeteinek arányát meghatározni. A Samosdelka-i telep feltárásának módját nem tartja kielégítőnek, az ott talált kerámia pedig közöletlen. Khumara a legna-
